Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 2. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom. 41 Iáink, ahová az ország minden tájáról sereglenek, vagy sereglettek a vizsgázók, s ez bizonyára nem szolgál az illető intézet jóhírnevének öregbítésére. Különféle megokolással (egy-két hetes lakásbejelentés, vallás, megfelelő modern nyelv, előző tanulmányok, megközelíthetőség) szereznek jogosultságot a vizsgázók, hogy távoli intézeteket keressenek fel, mert ott könnyebb a vizsga. Ezt a jelenséget mindenáron ki kell küszöbölnünk, hogy a gyanú árnyéka se férhessen rendünk magas erkölcsi színvonalához. Hiszen lassan úgyis ez lesz az egyetlen, ami pályánk becsét jelenti. S még azt sem mondhatjuk, hogy talán anyagi előnyök sarkallják a tanárságot a minél több vizsgázó után. Bár ennek az eszmefuttatásnak egységét megbontja és a mai válságos idők treuga dei állapotában nemigen hangoztatjuk a tanári sérelmeket, mégis, ahogy minden út Rómába vezet, nem kerülhető el, hogy ne szóljunk egy ceterum censeo-t a vizsgadíjak kérdésével kapcsolatban. Erre az szolgáltat elsősorban okot, hogy a fokozódó drágaság ellenére, amikor minden árucikk, közszolgáltatás, tarifa, illeték, a rádió, a posta, a villany és a villamos stb. hivatalosan és tetemesen megdrágult, az egyetlen szilárd pont, a boldog béke utolsó mohikánja a tandíj és a vizsgadíj maradt! Finnek emeléséről a mai napig nem történt intézkedés, noha a többi állami jövedelem felemelésekor ennek a kérdésnek a rendezése is időszerű és megoldandó lett volna. Ugyancsak „anachronisztikus“ az, hogy a különbözeti magánvizsga díja tárgyanként 3 P, a magánvizsgáé 5, az érettségi vizsgálaté 3, illetve a szóbeli és írásbeli tárgyból 4 P. De még ebből is leszámítandó az elnöki és igazgatói díjra eső részlet, úgyhogy átlag 2'50—4 P jut a tanárnak. Ez régen még valamennyire hasznosítható összeg volt, ma azonban már egy ebédre sem elegendő! Pedig a vizsgáztató tanár ugyancsak megdolgozik a díjért. Gondoljunk csak arra a munkára, amit a nemvizsgáztatókkal szemben végeznie kell: írásbeli tételt választ, a tételt megírja, felügyel az írásbeli vizsgálaton, vizsgáztat a szóbeli vizsgálaton és részt- vesz az azt követő értekezleten. Vagy mit jelent pl. nyelvi tárgyakból az érettségi írásbeli dolgozatok kiszemelése, felterjesztésre való elkészítése és igen gondos kijavítása, vagy latinból a szóbeli tételek kiválogatása és a vizsgalapok preparálása stb. A magánvizsga és az érettségi díj az egyetlen olyan többletmunka-djj, amihez a tanári pályán hozzá lehet jutni, azonban ez is olyan csekély, hogy különösen ma már nem előny, hanem hátrány érettségiztetni, vagy magánvizsgáztatni. Vannak olyan pályák, ahol a különféle pótdíjak elérik a törzsfizetés összegét. Szükséges lenne tehát, hogy a tanárságnak is az egyetlen, habár jelentéktelen jövedelmet jelentő különdíja rendeztessék. Aki a magánvizsgázás előnyeit akarja élvezni, fizessen magasabb vizsgadíjat. Ennek a látszólag antiszociális intézkedésnek ellensúlyozására pedig az eddigi rendelkezések megváltoztatásával — kapjanak fandí/kedvezményt a kiválóan vizsgázók. Mindenesetre a magánvizsgák kérdésének több szempontú megvitatása és rendezése a tanárság és iskolaügyünk érdekében egyaránt kívánatos és sürgős lenne! Pestszentlörinc. Dr. Tóth József. HAZAI IRODALOM Tankó Béla: Kant metafizikai reformja. Szellem és Élet könyvtára, szerkeszti : Bartók György. Üj sorozat 32. szám. 1943. Kolozsvár. Értékes tanulmányt bocsátott közre a fenti címen Tankó Béla, a debreceni egyetem kiváló professzora. Bölcsészeink között Tankó Béla azt az irányt
