Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 2. szám - Csaba József: Evangélikus iskoláink történeti öröksége
26 52129 Csaba József : Evangélikus iskoláink -történéli öröksége. Evangélikus iskoláink történeti öröksége. Evangélikus iskoláink történeti öröksége élő, lelki valóság. Ha a történelem felől nézem, egy négyévszázados hagyományra bukkanok, amely a protestánsok hősi küzdelmeiből, testi és lelki szenvedéseiből, régen porladó tanárok és diákok szellemi alkotásaiból és erőfeszitéseiből született meg. Ha a lélek világa felől nézem, boldog titokra bukkanok, amely Istentől származik, és mint drága isteni ajándékot a reformációban ajándékozta nekünk a Krisztusban megjelent isteni kegyelem. Ha most ennek a drága, történeti örökségnek mivoltát, ma is élő értékeit és erejét vizsgáljuk, elsősorban az örökségben rejtőző isteni ajándékra gondolunk, annak örök tartalmát és jelentését vizsgáljuk. Ezt a munkát nem a pozitivista történetkutató száraz pontosságával és nem is a teológus dogmatikai merevségével, hanem az evangéliumi titokra rácsodálkozó gyermek első fölujjongó örömével és kételkedésnélküli hitével akarjuk elvégezni. Ügy, ahogy a pásztorok tudomásul vették az angyal üzenetét, vagy ahogy az első hitvalló prédikátorok fogadták a Szentlélek parancsát. Isten szól és ítél, a mi dolgunk a hallgatás, a Szentiélekre való figyelmezés. Isten kérdezi tőlünk : él-e még az örökség mélyén a nagy ajándék, van-e ereje és hatalma a lelkeken, teremt-e csodákat, megtermékenyíti-e a tanár-és diák-lelkeket? Megnyitja-e ifjaink szívét a látásokra, a férfiak szívét a könyörülő szeretetre és hősi szolgálatra? Miért ez az első kérdés? Hiszen erre, tudjuk, nem felelhetünk. Ki látja Isten titkon végzett munkáját a lelkekben? Bizonyára senki. Vagy amit mégis látunk, nem a teljes és hű kép. A kérdést nem ezért tesszük lel. Önmagunkat akarjuk vizsgálni, az Ige mértéke alá helyezni. Mert tudjuk és érezzük, hogy ha nincs többé hitünk, a történeti örökség sem él többé és neve : halott hagyomány. A reformáció az Igéből támadt és ez az ige ma is él: élő és ható, elhat a szíveknek, ízeknek és a velőknek megoszlásáig és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait. Hogyan ítél meg bennünket: az evangélium egyházának ma élő fiait? Készen és éberen talál-e bennünket most, amikor majd újra szenvedni kell annak megtartásáért, amit örökségbe kaptunk az előttünk járt hitvalló és sokat szenvedett nemzedékektől? Tudjuk-e, hogy mi ez az örökség, mire kötelez, vagy csak áldásait, készen kapott alkotásait akarjuk élvezni és a világhoz hasonulva, észrevétlenül eltékozolni? 1 Előadás az Országos Evangélikus Tanáregyesület 1943 december 2-án tartott budapesti közgyűlésén.
