Protestáns Tanügyi Szemle, 1944

1944 / 1. szám - Hazai irodalom

22 Hazai irodalom és az egész nemzet és az egységes magyar állam további fennállása és virág­zása érdekében kell magyarságunkat erősítenünk“. A nemzetiségeknek mindent megadunk, de érte „lojalitást, hűséget, testvéri összeműködést“ kívánunk. * Ebben ismertettük az országgyűlés képviselőházának 338. ülése naplója alapján a kultusztárca költségvetésének tárgyalását. Az 57 oldalon olvasható beszámoló elenyészően kis részében foglalkozik a minket, közép- és közép­fokú iskolákat érintő kérdésekkel, s a felszólalók között sok ismert nevet hiába kerestünk. Az előadó és a miniszter szavai után azonban bizalommal várjuk az ígéretek beteljesedését. b. d HAZAI IRODALOM Szondy György : A BőrmedáJia lovagjai. Singer és Wolfner, Budapest. 176 lap. Bár e folyóirat hasábjain általában tanügyi vonatkozású tudományos munkákat szoktunk csak ismertetni, most mégis kivételt teszünk e pompás ifjúsági regénnyel, mely komoly nevelői célzatánál fogva méltán megérdemli, hogy e szaklapban is felhívjuk reá tanári közvéleményünk figyelmét. Az országosan ismert kiváló ifjúsági írónak igazi pedagógus leikéből fakadt ez a bájos kis regény. A századeleji kisvárosi diákélet romantikája elevenedik fel e rendkívül vonzó és hangulatos elbeszélésben. Másodikos gim- názisták az ő fejlődési fokuk lelkiségéhez illő rajongó tisztelettel női eszmény­képüknek, kis barátnőjüknek nevéről elkeresztelt lovagrendet alapítanak, melybe csak azokat a társaikat veszik fel, akik alattvalói hódolattal valami áldozatos hősi cselekedetet hajtanak végre ideáljuk eszményi szolgálatában. Bájosabbnál bájosabb gyermeki kalandok, érdekfeszítő és megható történet­kék peregnek le az olvasó előtt iskolában, városi tereken, mezőn, vendég- szerető otthonok uzsonnáin, utazás alkalmával. Mindezeket az eseményeket átfűti az író a személyes élmény melegével, és átszövi a drága, kedves gyer­mekkori emlékek aranyszálaival. A magasztos célkitűzésért végzett lovagi szolgálat csodálatosan tiszta és nemes érzésekben fürdette meg a rend tagjai­nak a lelkét, oly sok szépet és jót cselekedtek a kiválasztott leánykáért. Az egyik jó tanuló lett érte, és mindannyian megtanultak önzetlenül áldozni azért, akit szerettek. Mikor azonban kitűnt, hogy a rend őrangyala hiú és önző volta miatt méltatlannak bizonyult erre a hódoló tiszteletre, a kis emberkék letörten Vesztették el a női eszményképbe vetett hitüket és bizalmukat. Ezen az első fájdalmas csalódáson az egyik lovag mélyen érző bölcs édesanyja segítette át a fiúkat ezekkel az emelkedett szavakkal : „Mennyi szépet, milyen csoda­tetteket fogtok majd véghezvinni az eljövendő igazi kisleányért, ha már Bőrméért is ennyit tudtatok tenni!... Milyen édes boldogság lesz addig is tovább haladni a Bőrme-daliák útján, míg az a kisleány szembejő veletek. . . MagatokérL, a magatok megbecsüléséért, meg miérettünk, öreg emberekért, akiknek nincs más örömünk, más boldogságunk, csak ti. . . Hadd lássuk, hogy becsületes emberek lettek a fiainkból, elsők az elsők között, derék pol­gárai a hazának, díszei az emberiségnek. Milyen boldogok lesztek, ha majd odaállhattok az elé a kisleány elé, és reámutathattok az életetekre : így éltem, mielőtt ismertelek volna. Nincs az életemben egy szemernyi szenny. Tudod-e miért? Azért, mert hittem benned, pedig még nem ösmertelek. De tudtam, hogy el fogsz jönni, tudtam, hogy az életem nemcsak az enyém, hanem a tiéd is...“ A hitüket visszanyert lovagok megalapították a Névtelen-rendet, és annak szolgálatában készültek nemes élethivatásukra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom