Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 1. szám - Hazai irodalom
22 Hazai irodalom és az egész nemzet és az egységes magyar állam további fennállása és virágzása érdekében kell magyarságunkat erősítenünk“. A nemzetiségeknek mindent megadunk, de érte „lojalitást, hűséget, testvéri összeműködést“ kívánunk. * Ebben ismertettük az országgyűlés képviselőházának 338. ülése naplója alapján a kultusztárca költségvetésének tárgyalását. Az 57 oldalon olvasható beszámoló elenyészően kis részében foglalkozik a minket, közép- és középfokú iskolákat érintő kérdésekkel, s a felszólalók között sok ismert nevet hiába kerestünk. Az előadó és a miniszter szavai után azonban bizalommal várjuk az ígéretek beteljesedését. b. d HAZAI IRODALOM Szondy György : A BőrmedáJia lovagjai. Singer és Wolfner, Budapest. 176 lap. Bár e folyóirat hasábjain általában tanügyi vonatkozású tudományos munkákat szoktunk csak ismertetni, most mégis kivételt teszünk e pompás ifjúsági regénnyel, mely komoly nevelői célzatánál fogva méltán megérdemli, hogy e szaklapban is felhívjuk reá tanári közvéleményünk figyelmét. Az országosan ismert kiváló ifjúsági írónak igazi pedagógus leikéből fakadt ez a bájos kis regény. A századeleji kisvárosi diákélet romantikája elevenedik fel e rendkívül vonzó és hangulatos elbeszélésben. Másodikos gim- názisták az ő fejlődési fokuk lelkiségéhez illő rajongó tisztelettel női eszményképüknek, kis barátnőjüknek nevéről elkeresztelt lovagrendet alapítanak, melybe csak azokat a társaikat veszik fel, akik alattvalói hódolattal valami áldozatos hősi cselekedetet hajtanak végre ideáljuk eszményi szolgálatában. Bájosabbnál bájosabb gyermeki kalandok, érdekfeszítő és megható történetkék peregnek le az olvasó előtt iskolában, városi tereken, mezőn, vendég- szerető otthonok uzsonnáin, utazás alkalmával. Mindezeket az eseményeket átfűti az író a személyes élmény melegével, és átszövi a drága, kedves gyermekkori emlékek aranyszálaival. A magasztos célkitűzésért végzett lovagi szolgálat csodálatosan tiszta és nemes érzésekben fürdette meg a rend tagjainak a lelkét, oly sok szépet és jót cselekedtek a kiválasztott leánykáért. Az egyik jó tanuló lett érte, és mindannyian megtanultak önzetlenül áldozni azért, akit szerettek. Mikor azonban kitűnt, hogy a rend őrangyala hiú és önző volta miatt méltatlannak bizonyult erre a hódoló tiszteletre, a kis emberkék letörten Vesztették el a női eszményképbe vetett hitüket és bizalmukat. Ezen az első fájdalmas csalódáson az egyik lovag mélyen érző bölcs édesanyja segítette át a fiúkat ezekkel az emelkedett szavakkal : „Mennyi szépet, milyen csodatetteket fogtok majd véghezvinni az eljövendő igazi kisleányért, ha már Bőrméért is ennyit tudtatok tenni!... Milyen édes boldogság lesz addig is tovább haladni a Bőrme-daliák útján, míg az a kisleány szembejő veletek. . . MagatokérL, a magatok megbecsüléséért, meg miérettünk, öreg emberekért, akiknek nincs más örömünk, más boldogságunk, csak ti. . . Hadd lássuk, hogy becsületes emberek lettek a fiainkból, elsők az elsők között, derék polgárai a hazának, díszei az emberiségnek. Milyen boldogok lesztek, ha majd odaállhattok az elé a kisleány elé, és reámutathattok az életetekre : így éltem, mielőtt ismertelek volna. Nincs az életemben egy szemernyi szenny. Tudod-e miért? Azért, mert hittem benned, pedig még nem ösmertelek. De tudtam, hogy el fogsz jönni, tudtam, hogy az életem nemcsak az enyém, hanem a tiéd is...“ A hitüket visszanyert lovagok megalapították a Névtelen-rendet, és annak szolgálatában készültek nemes élethivatásukra.
