Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 9. szám - Szász Béla: Az irodalmi olvasottság kérdése a középiskolában
192 Szász Béla: Az irodalmi olvasottság kérdése a középiskolában nének. A tanár ilyenkor meg-megdícsérné azokat, kik a legtöbbet olvastak. Érdeklődést keltene a könyvek iránt. Felsőbb osztályokban sem írnám elő pontosan az olvasmányokat, legföllebb az írókat ajánlanám. Az Y. osztálytól kezdve rendszeres olvasást követelnék. Nem kijelölt olvasmányokat, hanem irodalmi olvasottságot. Kezdeném a rászoktatást a IV. osztálytól. A IV. és V. osztály anyaga már alkalmas, hogy a tanítás kapcsán lépten-nyomon megvilágítsam az olvasás jelentőségét. A történelmi és irodalmi órákon a tanárnak módjában áll a tanulókat bevonni a tárgyalás menetébe, ilyenkor a tanuló rájöhet, hogy olvasottságát nagyszerűen kamatoztathatja. Kedvet kap, biztatást nyer naponként. Nincsen olyan óra, melyen egy-két művet ne ajánlhatnék. Milyen ösztönző hatása van annak a jelenetnek, ha egy bizonyos kérdéshez csak egy tanítványom tud hozzászólni, büszke lesz, mert csak ő jár ott, hova a tanár emelni akarja tanítványait. Természetesen az ifjúsági könyvtár álljon a kor követelményének szintjén, elégítse ki a tanulók olvasókedvét. Az olvasottság számonkérése külön órán, illetve órákon történjék. Az V. osztálytól kezdve minden osztályban kitűzünk egy vagy két órát a számonkérésre. Mindenki a maga érdeklődésének megfelelő munkát, munkákat válassza. Miért kötelezzem* olyan munka elolvasására, mit nem ért meg, vagy érdeklődésén kívül esik. Ha V. osztályos létére még csak kisebb elbeszéléseket tud elolvasni, úgy arról számoljon be. Abból kérdezek tőle, de belátja osztálytársai beszámolójából, hogy ő mennyire elmaradt az osztály átlagos színvonalától. Ez új munkára, olvasásra ösztönzi, s év végén már szép olvasottságot tud felmutatni. Különösen akkor, ha a tanár meggyőző erővel tudja keresztülvinni, hogy három tényező adja az osztályozás jegyét :1. az órai felelet, 2. az írásbeli dolgozat szintje, 3. az irodalmi olvasottság mértéke. Fia munkánkat a következő osztályokban is folytatjuk, szép eredményt érhetünk el. Nem állapítanám meg pontosan, melyik osztályban mit olvassanak, vagy nem tenném kötelezővé bizonyos munkák elolvasását — kivételt csak a VII. és VIII. osztály képezhetne —, rájuk bíznám, de lépten- nyomon hangsúlyoznám, hogy minden művet nem tudnak elolvasni, tartsák szem előtt az érettségi követelményeit. Helyes mederbe terelem olvasási kedvüket. Ezzel elérem, hogy nincsen az ú. n. kötelező olvasmány. Mindenki érdeklődésének, fejlettségének megfelelő munkáról számol be. A tanuló így saját fejlődése vonalán halad, nem áll előtte vörös posztóként a kötelező olvasmány, melyről általában az a felfogás uralkodott, hogy ezek a munkák csak iskolai olvasásra valók, megundorodik a tanuló olvasásuktól. Ennek magyarázatát abban látom, hogy bizonyos klasszikusok olvasását kötelezővé tettük a múltban, ezek megértéséhez szükséges előtanulmányokat pedig nem végeztük el, illetve nem volt elég érett a tanuló ezek megértéséhez. Csak bizonyos olvasottság teszi lehetővé e művek megértését, . főleg élvezetét. A tanuló a fenti módon saját fejlődése
