Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 8. szám - Dr. Bukovszky Ferenc: A kézi pergetőgépekről
Dr. Bukovszky Ferenc: A kézi pergőgépekről 183 tervszerűen foglalkoztak vele. Talán ezzel hozható összefüggésbe az az egyébként örvendetes tény is, hogy az utóbbi időben folyóirataink mind több teret- szentelnek a mennyiségtan tanításával foglalkozó cikkeknek. Csikesz Tibor a növendékek lelki képét egy kérdéssorozatra adott feleletekből próbálja összeállítani. Beszámolójában1 a mennyiségtannal is foglalkozik. Egyik kérdése ez volt: melyik a kedvelt tárgyam és miért? A történelem és nyelvek után a számtanra adták a legtöbb szavazatot, mely tárgyra meglepően sokan szavaztak. Mindjárt utána ez a kérdés jött: melyik tárgyat találom feleslegesnek és miért? A válaszokból meglepő dolog derül ki. „Annak ellenére, hogy az előbbi kérdésre egész tekintélyes szám azt felelte, hogy kedvelt tárgya a matematika, feleslegesnek is legtöbben ugyanazt találják. Világos tehát, hogy annak ellenére, hogy sok örömük van a matematika tanulásában, azt ilyen formában, ahogyan ma tanítjuk, és amit ma tanítanak belőle, nagy tehernek érzik.“ Ez éles ellentmondás feloldását Szabó Jenőnek egy más kérdéssel foglalkozó dolgozatában2 véltem megtalálni. „Nagy tévedés az az általánosan elterjedt nézet, amelyik a főnehézséget a matematikai invenció általános hiányában jelöli meg. Nem mintha ez a képesség csakugyan nem hiányoznék az esetek túlnyomó többségében, hanem azért, mert a középiskolai tanítás ezt nem is követeli meg... A nehézségeknek tehát nem ez az oka. Ennél sokkal egyszerűbb... Az t. i. — és ez nem valami lekicsinylendő dolog —, hogy a tanulók nem emlékeznek vissza a régebben tanultakra. A mennyiségtanban a nehézséget az okozza, hogy itt van állandóan szükség minden előzőleg szerzett ismeretre és jár a legsúlyosabb következményekkel a legkisebb részlet hiánya is..Hát itt van a dolog nyitja. A jó memóriájú tanulónak öröm a mennyiségtan, a rossz memóriájának pedig kínlódás. Kívánatos, hogy ez utóbbiak számára is megkönnyítsük az iskolai munka elvégzését. Szabó okfejtése szerint sokat segíthet egy megfelelően szerkesztett kompendiumszerű összefoglaló könyv.3 Mi ugyanennek a célnak elérésére a kézi pergőképeket tartjuk az igazán alkalmas eszköznek. Ez mint játékszer, állandóan a tanuló kezében van, az illető anyagrészlet tanítása előtt, alatt és után is, és így azt a részletet állandóan emlékezetben tartja. így valamivel hozzásegíthet ahhoz az egyelőre utópisztikus ábrándnak tetsző állapothoz, hogy a középiskolában ne csak a „tehetségesek“, a „kiválasztottak“ mutathassanak fel a matematikában megfelelő eredményt, hanem minden normális szellemi képességű, jóigyekezetű tanuló. Középiskolai oktatásunkat tekintve pedig ez a legelső szempont. Kőszeg. Dr. Bukovszky Ferenc. 1 Dr. Csikesz Tibor: Növendékeink lelki képe. Nagyváradi református leánygimn. 1942—43. évi Évkönyve. 2 Szabó Jenő: A mennyiségtan tanulása és a mennyiségtani könyvek. Miskolci református leánygimn. 1942—43. évi Évkönyve. * Szabó Jenő írt is égy nagyon szép könyvet egyenesen erre a célra : Algebra és az analízis elemei.
