Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 7. szám - Dévai Jenő: Nyelvtanítás leegyszerűsített nyelvvel középiskoláinkban
150 Dcvai Jenő: Nyelvtanítás leegyszerűsített nyelvvel középiskoláinkban. tanításának eredményét alapos, körültekintő, az elemeket minduntalan felelevenítő ismétlésekkel kellene betetőzni. A tanár személye nem eshet bírálat alá oly mértékben, ahogyan az iskolán kívül állók feltüntetni szeretnék. A magyar tanár képzettség és tudás dolgában legalább oly magas színvonalon áll, mint nyugateurópai kartársai. Hogy egyénenként van köztük különbség, az csak természetes. Pedagógiailag eredményes munka és nevelés szempontjából azonban sokkal többet ér az a gyengébb képzettségű és tudású tanár, aki az óra minden percét alapos és odaadó munkával tökéletesen kihasználja, mint az a nagytudású kartárs, aki későn megy be az óráira, csak éppen hogy elvégzi a számonkérést, és szinte odaveti az új leckét. Ha van óra, úgy a nyelvi óra az, amelynek eredményessége függ leginkább a tanár magyarázatától, a nyelvi elemek begyakoroltatásától és az élő szó minél intenzívebb használatától. A tankönyv nem elég, mint pl. a történelem, vagy a természetrajz, vagy más, adatokat és eseményeket anyanyelven előadó tantárgynál, bár a kiegészítő magyarázatok itt is nagvértékűek lehetnek. A tananyag, illetőleg a tankönyv kérdése a leglényegesebb, és ettől függ leginkább a nyelvtanítás eredményes vagy eredményte'en volta. Sokat vitatott probléma, a tanári szobák leggyakrabban említett kérdése ez, melynek fontosságát a folyton változó tankönyvek tarka serege bizonyítja legjobban. Itt megjegyezni kívánom, hogy konkrét mondanivalóim főleg az angolnyelvű tankönyvekre vonatkoznak és kisebb mértékben a német tankönyvek anyagára, azonban meg vagyok győződve arról, hogy az általánosan jellemző hibák épúgy megtalálhatók a többi nyelv tankönyveiben is, és hogy kiküszöbölésük nyelvtanításunk eredményesebbé tétele érdekében ugyanazokkal az eszközökkel érhető el. Ha a nyelvkönyveket vizsgáljuk kezdőfokon, azt tapasztaljuk, hogy az alapvető anyag feldolgozása mind olvasmányok, mind nyelvtan szempontjából általábaxr jónak mondható. A felsőbb osztályok anyaga azonban, egyetemi hallgatók számára is nehéznek mondható klasszikus szövegek, ritkán használt szavak túlhalmozásá- val teljesen lerontja a jó kezdést. Végre el kellene döntenünk, hogy nyelvel tanítsunk-e a középiskolában, vagy pedig irodalmat a különböző korszakokból vett szemelvények alapján. Mindkettőt egyszerre lehetetlenség, különösen négy év alatt. Bár a jelen angolnyelvű VII. és VIII. osztályú tankönyvek nagy haladást mutatnak, amennyiben a legritkábban közölnek életrajzokat és korjellemzéseket, és csaknem kizárólag irodalmi szemelvényeket nyújtanak, az előbb hangoztatott nyelvi nehézségek, a túlságosan magas színvonalú szöveg legfeljebb angol középiskolákba való, de semmiesetre sem oly középfokú tanintézetbe, ahol az angol csak az V. osztályban kezdődik! Mikor a VII. és VIII. o. angolnyelvű tankönyveket az angol-ágazati órákon velem együtt működő angol kartársamnak megmutattam, véleményemhez csatlakozva azt mondta, hogy azok szövege nemcsak hogy nehéz volna a VIII. o. angol-ágazati diákoknak (akik az I. o.-ban
