Protestáns Tanügyi Szemle, 1944

1944 / 7. szám - Kemény Gábor: Gyóni Géza emléke

148

Kemény Gábor: Gyóni Géza emlékezete.

és minden megnyilatkozásból megérezzük, hogy a régi dal őszinte változatai csendülnek meg újra meg újra, amíg imába nem fullad végső sóhajtása.

Fejlődésének hullámvonalán a látszólagos ellentétek mélyebben mérlegelve, egyazon érzés változatai. Póttartalékos korában, amikor Boszniában síneket kell cipelnie, megírja Cézár én nem megyek c. erőteljes versét. S a Cézár parancsának ellenszegülő költő szinte a históriai hegedűs naivitásával engedi át magát a háborús impresszióknak. Ezt a rejtélyt alig lehetne mással megmagyarázni, mint a szívében élő emberi részvéttel. A háború maga rettenetes, de az emberi részvét enyhíti a borzalmakat. Ezért tud Gyóni Géza vigasztalója lenni a végvári sasoknak ; képzeletében a Békeország vasfalait látja emelkedni, hiszi, hogy a szabadságért harcol és „háborús“ versei messze túlemelkednek a Tyrtaeusi érzéshullámokon. Csak egy éjszakára kezdetű versében a régi lantosok nemes hevületével, de egyben forradalmi elszántsággal korholja a vitézkedőket, az uzsoragarast fogukhoz verőket, a hosszú, csábos nyelvvel hazaszeretőket. A Prse- mysl megvételéről szóló lantosénekben, mely a zengő fájdalom erejével hat, tetemre hívja azokat az ismeretleneket, akik vétkesek a háború felidézésében. A rabság útján nagyra növő egyéni fájdalma minden fogolynak közös fájdalma is, s ez kelti életre a Könyörgés remekbe készült strófáit :

Panaszra és nehéz beszédre

•Seregiünk Uram szent színed elébe,

' Kiket pallosod a pusztába veri ki,

Zsoltárod alig merjük énekelni.

Magas kerítés mi utunkat állja,

Mögötte törten lóg a lélek szárnya,

Sápadt a szivünk és sápadt az orcánk,

Reménység-harmat rég nem harmatoz ránk.

A napok nekünk csak búra szüleinek,

Szavát se halljuk soha szeretetnek.

Szívtelen ég, mint szemfedő borul ránk Fekszünk alatta, mint a saját hullánk.

Hosszú az út a szarvasi evangélikus gimnázium padjaitól a krasznojarszki temetőig, de úgy érezzük, hogy Gyóni Géza költészete érzésben és őszinteségben az ívelés legmagasabb fokán is olyan, mint a pálya kiinduló pontján. A leg ellentétesebb benyomások útvesztőjébe kerül : látja és ujjongva üdvözli a cárizmus bukását, de ugyanakkor hallja hazája sötét helyzetét is. A békéről álmodik és .rabságában sínylődik. Mihály öccsének halála végzetesen hat reá. Elméje elborul, s Mihály halála után neki is „megnyílnak a kapuk Ós mind a kéklő s fénylő távolok“. Huszonhét éve alussza már álmát a krasznojarszki temetőben, és bizonyára a Békeország vasfalairól álmodik. i

Budapest,. , Dr. Kemény Gábor.