Protestáns Tanügyi Szemle, 1944

1944 / 6. szám - Dr. Virágh Rózsa: A magyar nyelv és irodalom tanításának nehézségei az idei "hadi" érettségi szemszögéből

Dr. Virágh Rozsa : A magij. nyelv tanít, nehézs. „hadi“ érettségi szemszögéből 127

(önképzőkör, sportkör, diákkaptár, Vöröskereszt, karének, ünnepélyek stb.) mellett, amelyeket szintén az iskola mér ki rájuk, a rendes és bőséges — az iskolai öt-hat órai tanulás befejezésével még háromnégy órát igénybevevő — otthoni tanulás után a két év alatt legkevesebb 50—60 drb. könyvet lassan, figyelmesen, tanulmányozva elolvassanak? Mert arra bizonyára senki sem gondol komolyan, hogy, bármennyire'! is az olvasmányt helyezzük a magyar órák középpontjába — az órák alatt történjen e rengeteg könyv, sőt még ezek jelentősebb részeinek az elolvasása is. (Egy oldal felolvasásához három-négy perc szükséges!) Vagy a szünidőkben kívánjuk meg tanulóinktól ezt a komoly munkát? Azt hiszem, ez sem volna észszerű, hiszen ellenkeznék azzal a hivatalos és közfelfogással is, hogy a tanulóknak szükségük van pihenésre, játékra, szórakozásra is, sőt arra is, hogy néha szabadon választott szórakoztató könyveket olvassanak. Ha tehát a tananyag melletti kötelező olvasást átszámítjuk és időben kifejezzük, be kell ismernünk, hogy tulaj dónk éppen majdnem teljes lehetetlenséget várunk és kívánunk tanulóifjúságunktól ezen a téren is.

Folytathatnám még panaszaimat, aggályaimat, felsorolhatnám a magyar szakos tanárok elé tornyosuló többi nehézséget, és szinte teljesíthetetlen követelményt is, pl. hogy milyen nagy munkát jelent a tanár számára is az új szempontok szerint összeállított anyaghoz szükséges adatoknak, ismereteknek felkutatása, az új módszernek minden támasz nélkül és kevés utasítás mellett való kitalálása, beszámolhatnék a magyar szakos tanároknak a többi szakossal összehasonlított munkatöbbletéről (állandó osztályfőnökség, rengeteg dolgozatjavítás, önképzőkörvezetés, magyaros gyűlések, ünnepélyek rendezése stb.), ez azonban külön tanulmányt igényelne nemcsak terjedelménél, hanem fontosságánál és halaszthatatlan megoldásokra váró kérdéseinél fogva is. Most azonban végezetül mégcsak megismétlem és kiegészítem kartársaim óhajait és segélykiáltásait:

1. Sürgősen kérjük az új Érettségi Űtasítások-at! Ezekben várjuk többek között a pontosan megállapított érettségi anyagot (kötelező olvasmányokat, könyvnélkülieket stb.), a feleltetés módjának végleges eldöntését (tételt kapjon-e a tanuló és külön irodalmid és nyelvit, vagy kötelezően minden tanuló feleltetésekor szövegelemzés legyen a kiindulópont stb.). Az új utasítások bizonyára lehetővé fogják tenni azt is, hogy az érettségi vizsgálatokra kijelölt elnökök (és általában a tanítás folyamán látogató és véleményt mondó főigazgatók, szakfelügyelők, igazgatók) többé-kevésbbé egyforma igényeket támasszanak az anyag és a módszer szempontjából is. Jelenleg ugyanis magyar és más szakos ellenőrzők meglehetősen eltérő követelményekkel lépnek fel, s ez bizony — valljuk be — még bizonytalanabbá teszi az amúgy is nagy nehézségekkel küzdő tanár munkáját.

2. A sokat hangoztatott új tankönyvek kiadása sem késhet sokáig, mert különben valóban állandósul a magyar irodalom tani-