Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 6. szám - Dr. Kun Sándor: Vitéz dr. Bessenyei Lajos, az első tanár-főispán
122 Dr. Kun Sándor: Vitéz dr. Bessenyei Lajos, az első tanár-főispán. jószándékú elhatározásaimat sikerre vezeti, önkéntelen tévedéseimet megbocsátja és helyreigazítja mindaddig, míg küldetésem és elhiva- tásom időtartama letelik. Legyen azért az Istennek részemről dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás.“ A Kormányzó Úrnak és a m. kir. kormánynak mondott köszöneté után az őt mindig jellemző puritán felfogásának megfelelően ígéri, hogy ezen magas tisztében nem a díszt, a pompát, a hivalkodást, az úrhatnámságot, a parancsolgatást látja, hanem az egyszerűséget, a munkát, a felelősséget, az odaadást, az önfeláldozást fogfa keresni egészen a kereszthordozásig. Feleslegesnek tartja egyéni programmot adni, „mert programmot a kormány adott, amint azt az április 1-én közreadott hivatalos nyilatkozatában olvashattuk. Ebből a nyilatkozatból három alapvető célkitűzés csendül ki : 1. a hűséges fegyverbarátság a németekkel ebben az óriási világháborúban, 2. a kiegyensúlyozott egészséges, belső viszonyok biztosítása, 3. igazságos szociális állapot teremtése a társadalmi és gazdasági élet minden vonalán.“ Ennek az országos programúinak mélyebb és részletesebb ismertetése után rámutat arra, hogy e célkitűzések határvonalain szigorúan beliilmaradva szükségszerűen dolgoznia kell Debrecen sz. kir. város saját ügyeinek a megoldásán is. Jól ismeri ezeket a kérdéseket mind a szellemi, közművelődési, művészeti, mind az anyagi, gazdasági, ipari és kereskedelmi téren, a szabad pályákon és köztisztviselőknél, a munkásoknál és szegényeknél, elesettjeinknél, szenvedőinknél, szóval mindenütt egyaránt. A temérdek feladat elintézése terén gyors és lendületes ütemben kíván dolgozni és dolgoztatni. „Akármilyen testi és lelki erőfeszítést igényel tőlünk egy ilyen munkamód, meg kell ennek lenni feltétlenül a köz, az összesség érdekében.“ Megható módon ecseteli Debrecenhez való bensőséges viszonyát, és erőteljes tömörséggel sűríti össze e benső kapcsolat jellemformáló hatását : „Kisebb megszakításokkal több mint 50 év óta Debrecenben élek, és gyermekkoromban, ifjúságomban 12 éven át — négy elemi és nyolc gimnáziumi osztályt — az ősi Kollégiumban tanultam. E két adat : itteni tanulásom és hosszú e városbeli lakozásom már magukban véve programmot adnak rólam, mert tartalmazzák azokat az előzményeket, amelyekből a következmény is levonható. A legmagyarabb város és a világhíres Alma Mater kebelén nevelkedtem, bennük dolgoztam, s ezek szellemisége formálta lelkemet, melynek ösztönös adottságait a Hortobágy határtalan síkságáról beáramló pusztai levegő erősítgette, és ezek közül is uralkodó érzéssé fejlesztette bennem a magyar fajtám iránt táplált örökös ragaszkodásomat, hűségemet, sőt mondhatom szerelmemet. Büszkén és önérzettel vallom magamat magyarnak, fajtámat, mely a világon a legkiválóbbak közé tartozik, úgy szeretem, amilyen, vagyis erényeivel és hibáival együtt. Évtizedekre kiterjedő közéleti működésem legfőbb célkitűzése volt mindig: magyar fajtámnak az ezeréves határok közötti feltétlenül minden vonatkozásban érvényesülő elsőbbségi
