Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 4. szám - Vitéz dr. Bessenyei Lajos: Tanári fizetés
Vitéz dr. Bessenyei Lajos : Tanári fizetés. 75 iskolai tanárság illetményeit az 1927. évi 9000. M. E. sz. rendelet szerint szabja meg. Kétségtelen, hogy ez az átcsoportosítás a tanári munka végzéséhez elengedhetetlenül megkívánt békét és lelki nyugalmat nem adja meg, de azért az átcsoportosítás a múlthoz viszonyítva lényeges haladást jelent. Nevezetesen : az előhaladást automatikussá teszi...“ (Közlöny, 1928 jan.-febr. sz. 99. 1.). Maga Kornis Gyula, akkori kultusz-államtitkár, az OKTE közgyűlésén 1927 dec. 17-én kijelentette: ,,A mostani fizetési átcsoportosítás csak alapvetése egy új szisztémának, melyet tovább kell építeni“ (Közlöny, u. a. szám 96. 1.). Az 1927. évi seniumos rendezés egyidőre mégis szünetet hozott abba a küzdelembe, amit a középiskolai tanárság évtizedek óta folytatott jobb és méltányosabb fizetés végett. Nyilvánvaló volt azonban, hogy ez a szünet nem fog soká tartani, hiszen az előbb idézett Kornis- és Édes-féle nyilatkozatok már a rendelet megjelenésekor hangoztatták e rendezés fogyatkozásait, amelyeket orvosolni kell. Természetes hát, hogy alig néhány év múlva megint kiújult a harc, amely aztán egyre erősbödött. Ézeket a mozzanatokat nem kívánom most még nagyjában sem vázolni, csupán azokat emelem ki, amelyek az ORTE-vel kapcsolatosak. így egyesületünknek 1930 június 6-án Csurgón tartott közgyűlésén dr. Vekerdi Béla tartott előadást ,,A magyar tanárság anyagi helyzete“ címen (ORTE Évkönyve az 1929—30. tanévről, 52—69. 1.), amely igen alaposan és részletesen foglalkozik e kérdéssel. Az idő közben halad, egyik év múlik a másik után, a tanárság egyre gyakrabban és nyomatékosabban adja elő kérését, sőt más tényezők is segítségünkre sietnek, pl. Domanovszky Sándor, a budapesti tudományegyetem rectora, rectorságának évzáró beszédében, de üres ígéreteken és szép szólamokon kívül lényegileg nem kap a tanárság semmit. Lassanként eljutottunk 1938 őszéhez, amikor az első bécsi döntés után először kapunk vissza a trianoni békediktátum által elszakított területekből. Ezeknek középfokú iskoláit a YKM megbízása alapján főigazgatói jogkörrel én szerveztem meg, amely munkám tíz hónapon át — 1939 szept. 1-ig — tartott. E működésem közben világosan megállapíthattam, hogy, ha a tanári fizetést nem emelik, akkor rövidesen be fog következni nálunk a tanárhiány, mert az egyetemek bölcsészetkarára olyan kevés tanárjelölt iratkozik be, hogy az semmiképpen sem elégítheti ki a mutatkozó tanári szükségletet. Megfigyelésem arra indított, hogy az 1941 nov. 1-én Budapesten tartott közgyűlésünkön elnöki megnyitómban a tanári fizetés kérdésével ki hangsúlyozottan foglalkozzam (ORTE Évkönyve az 1939— 1910. és az 1940— 11. évről, 9—11. 1.), és hangoztassam e téren a gyors és hathatós intézkedés szükségességét. Sőt ezt megelőzőleg két nappal — 1911 okt. 30-án — az Orsz. Középisk. Tanáregyesület választmányi gyűlésén Budapesten javasoltam, ,,hogy az Országos Középiskolai Tanáregyesület közgyűlése kérje nyomatékosan a minisztériumtól a tanárság anyagi helyzetének javítását, és súlyos felelőssége í*
