Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 3. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom. 71 „Magyar nevelési-sorozatot ad ki a debrprrni nevelők ejjy csoportja. Minden magyar nevelő bizonyára örömmel vesz tudomást arról a hírről, hogy Debrecenben megjelent egy neveléssel foglalkozó könyvsorozat első, bevezető kötete, dr. Kiss Árpád gyakorló gimnáziumi tanár „Mai magyar nevelés“ című munkája. A napjainkban mindinkább a nevelés felé forduló élet kap értékes kézikönyvet az átfogó, a nevelés egészét egységben látó, a mai európai és magyar nevelési irodalom főbb törekvéseit bemutató, minden kérdésben világosan állást foglaló, sok gondolatot sugalló kötetben. A magyar társadalom nagy kérdései felől fordul a szerző az iskola felé, és jut ki minden nehézségnél ismét a környezethez, a magyar szellemiség egységes lélekkel való éltetésének követelményéhez. A felvetett problémák sora olyan súlyos, és a szerző megvilágításában mégis annyira leegyszerűsödik, hogy- a munka olvasása tevékeny állásfoglalásra, azonnali cselekvésre, a nevelői munka új lélekkel való folytatására ösztönöz. A nagy anyagot ügyesen csoportosító, a középiskola szőkébb működési .köréből az egész magyar hivatásos nevelésre, azon túl az egész magyar életre kitekintő, javaslatokban és ötletekben gazdag munka nevelési irodalmunknak és mai nevelői gondolkodásunknak egyik legszerencsésebb terméke. Nincs a nevelésnek olyan munkása, aki ne nagy tanulsággal olvasná. Ennél jobb ajánlást alig írhatunk munkáról. Bizonyos, hogy ilyen indulás után a Debreceni Könyvek „Magyar nevelés “-sorozat a lendületesen és szépen oldja meg majd a kitűzött feladatokat. Az eddig bejelentett szerzők : Barra György, dr. Kovács Máté, dr. Szondy György szakdidaktikai kérdéseket vizsgálnak, a jövő év eddig jelzett kötetei lélektani és egyéb nevelési kérdéseket vetnek fel. Várakozással tekintünk az első kötet után a többiek elé is, talán ennek a vállalkozásnak sikerül a debreceni nevelők munkaközösségét, azon túl a keltett érdeklődés fokozásával, világos célokkal és határozott eszközökkel az egész magyar iskolai nevelést szellemben országosan átalakítani, magyar lélekkel betölteni, a magyar nevelést az igazi magyar nevelői gondolkodáshoz közelebb vinni. A’. \eumann Tibor : A nevelés kénlése az iskolai nevelésben. A könyv bevezető részei nagy felkészültséggel foglalják össze a kérdés lélektani vonatkozásait. Minket é helyen inkább a neveléstani szempontok érdekelnek. A nevetés az élethez való' alkalmazkodás egy neme, ellentéte a depressziónak, feloldódás a feszültségek alól, s mint ilyen, a csoportos nevelésben is szerepet játszik. Egy-egy osztály lélektana megvilágítja ugyan a feloldódásnak azt az igyekezetét, mely a nevetésben nyilvánul, de ez is inkább csoportjelenség, mit sajátos iskolai kérdés. Neumann Tibor kutatást végez a tanulók közt. Iskolai és iskolánkívüli élményeikről számolnak be és arra is felelnek : mely tárgyal: előadását szeretnék mulatságos formában hallani ? Ügv érezzük : hibás lélektani alapon adták fel e kérdést a diákoknak. A nevetés zamatával a legkomorabb tárgyat is lehet alkalmilag és tűm grano salis fűszerezni, de a mulatságos előadás önmagában sohasem pótolja vagy teremti meg a tárgy iránt való belső érdeklődést. Az iskola a társadalom vetülete, és az optimista társadalom derűlátó tanárokat termel ki. S a nevelőhatás mindig az egyes nevelők humorán múlik. Nem iskolai irányítás, de a nevelő lelki műveltsége dönti el : a bölcs mosolyával, vagy a gúny csípéseivel oldja-e fel a tömegben összegyűlt feszültséget. Neumann Tibornak jobban ki kellett volna aknázni a nevetés irodalmi klasszikusait. Hogy csupán a magyar irodalomban maradjunk : Petőfi az érett bölcs mosolyával néz szembe a mostoha viszonyokkal és a maga még mostohább körülményeivel. („Leáztathat rólam az eső minden ruhát, de egyet nem áztat le : a philosophiát.“) Arany a Bolond Istókban szelíd mosollyal intézi el a magoltató iskola problémáját. Petőfi is. Arany is megérzi, hogy nemcsak a tréfás szavakban, de az ember magatartásában nyilvánul meg az igazi humor. Csokonai a Csikósbőrös kulacstól a Béka-egérharcon át a Dorotvlyáig a belülről sugárzó humor egész skáláját szólaltatja meg. Vagy említsük-e .Jókait, ki a magyar történet legtragikusabb éveiben humorával tartotta a lelket nemzetében. Vagy szóljunk-e Mikszáthról. aki a nevetés utólérhetet-