Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 3. szám - Dr. Otrokocsi Nagy Gábor: Nemzetnevelés és középiskola
64 Dr. Otrokocsi Nagy Gábor : Nemzetnevelés és középiskola. Az előadottakban kívántuk ismertetni Voinovich Géza felsőházi tag beszédének a középiskolára vonatkozó szakaszát. Végezetül hangsúlyozni kívánjuk, hogy a magyar középiskolai tanárság hálás azért, hogy Voinovich Géza felsőházi tag, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára és — last, not least — az Országos Közoktatási Tanács tagja.a magyar középiskola részletkérdéseit is figyelemben részesíti. A részletekre kiterjedő figyelem mögött az a mindnyájunk számára közöscélú törekvés nyilvánul meg — mennyivel inkább az oktatás gyakorlati munkásai előtt —, hogy középiskoláink a legjobb munkát, a legeredményesebb korszerű eszközökkel, a legcélravezetőbb úton végezhessék el, hogy az ifjúság energiája, munkabírása, idegrendszere ne terheltessék meg, legyen ideje és kedve mindennapi munkáján túl jövendő életpályájára előkészítő, kedve szerinti foglalkozásra is. Debrecen. Papp Ferenc. Nemzetnevelés és középiskola. Nem lehet feladatunk beleszólani abba a végeredményben világnézeti vitába, melyet Márai Sándor nemrég megjelent Röpirat a nemzetnevelés ügyében című könyve a napisajtó és néhány folyóirat hasábjain'kiváltott. Érdemesnek látszik azonban e könyv gondolatvilágával kapcsolatban szembenézni azzal a kérdéssel, hogy milyen feladatok elé állítja középiskolai nevelésünket egyrészt a nemzetnevelés ideális követelménye, másrészt pedig napjaink aktuális szellemi és háborús helyzete. Márai Sándor egyetlen szóval sem említi tanulmányában a középiskolai nevelés szerepét a nemzetnevelésben. Ortega y Gasset gondolatait továbbfejtve, a második világháború felidézését j a tömegeknek az általános szociális színt emeléséért vívott harcával és a műveltség mélységei, teljessége iránti igény kipusztulásával magyarázza. Viszont úgy véli, hogy a háború befejezése gazdasági téren meg fogja nyitni az európai államok közti határokat, s ezáltal lényegesen megjavul a tömegek szociális helyzete, a szellem területén pedig a mennyiségi elv mellett jogot és helyet fog kérni a minőségi elv. Nemzetnevelésünk legfontosabb feladatát ezért a magyar műveltség minőségi elmélyítésében és abban látja, hogy a félműveltséget jelentő tömegkultúrát az arra hivatottak „mélykultúrává“ tegyék, vagyis hogy „az új magyar nemzetnevelés töltse meg a nemzetet alkotó tömegek lelkét eddig nem ismert, tudatos igényérzettel“. A nemzetnevelés e nagy feladatainak megoldása Márai szerint elsősorban a magyar néptanítók feladata, de fontos szerepet kap elgondolásában a népiskola mellett a sajtó, a rádió, a könyvkiadás, a színház és a mozi is. Csak éppen a közép- és felsőfokú oktatás szerepét nem említi az író, az egy tanítóképzést kivéve. Pedig nyilvánvaló, hogy a napisajtó, a rádió, a könyvkiadás stb. emberei éppen a középiskolában, illetve az egyetemeken és főiskolákon kapják meg azt a nevelést és tudományos képzést, amelyiknek olyan kulturális felelősségérzettel kell eltöltenie őket, ami kihatásaiban egész nemzetnevelésünket a helyes útra viheti. Nemzetnevelésről beszélni és a középiskolai neve-* lés szempontjait figyelmen kívül hagyni olyan házépítéshez hasonlítható.
