Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 3. szám - Papp Ferenc: Egy felsőházi beszéd lapszélére
Papp Ferenc : Fgtj felsőházi beszéd lapszélére. 50 való, hogy emlékeztessen, felújítsa egészében és részleteiben az iskolai munkát, minthogy a tanuló a tankönyv szövegét betanulja. Ezért nehéz is lenne a tankönyvek további rövidítése. Az elmondottakból következik, hogy a mai tankönyv nem érdekes. Érdekesnek, élményszerűnek kell lenni magának a tanításnak, tehát a tanár munkájának. És érdekes is a mai tanítás. Azzá teszi a vetítés, á grammofon, a szemléltetés, a kísérlet sokasága és sokfélesége, a tanulók tevékeny közreműködése a tanítási tétel kifejtésében, a probléma megoldásában. Egy-ogy természetismereti óra jól felszerelt tanintézetben valósággal látványosságszámba megy, szinte attól kell tartanunk, hogy a sok látnivaló annyira leköti a tanuló érdeklődését és figyelmét, hogy a szemléltetés és kísérlet túlzása az elvonás, a fogalomalkotás, a törvényszerűség megállapítása folyamatának rovására megy. A modern nyelvi órákon bemutatjuk az illető né]) jellegzetes dalait, sőt a tanulók meg is tanulják ezek dallamát, s az órát éneklés teszi változatossá és pihenteti az ismeretszerzés nehéz munkáját. Mily derítő, szívet-lelket felemelő egy-egv jól vezetett magyar nyelvi óra! Az ifjúság megannyi ötlete, invenciója — különösen alsó fokon — teszi a magyar nyelvi órát, de a többi órákat is érdekessé! Mindezt látni kell, a mai iskola életébe legalább be kell pillantani, hogy munkájáról véleményt mondhassunk. Voinovich Géza felsőházi tagnak módjában van a mai iskolát közelebbről is megismerni, hiszen az Országos Közoktatási Tanács tagja, s e minőségében a tanács érdemeinek, mint amilyen az egységes tankönyvrendszer, ő is részese, amint felelős részese esetleges téves intézkedéseinek is. A tankönyvírás mai elvi követelményéből, a tankönyv mai didaktikai feladatából, abból a kívánalomból, hogy a tankönyv a tantervi anyagot a legrövidebben dolgozza fel, következik, hogy Voinovich Gézának az az állítása, hogy a tanár legalább a felét kénytelen minden tankönyvből kihagyni, túlzás. Ha akadna ilyen tanár, ez a körülmény csak azt bizonyítaná, hogy nem jól dolgozta fel a tananyagot, nem végzett becsületes munkát, mint aminőt ma minden magyar tanárnak végeznie kell. A tankönyvek rövidségének didaktikai követelménye nem vonatkozik természetesen az olvasókönyvekre és a nyelvkönyvekre. Magyar olvasókönyveinkben csak egészen csekély terjedelem :ut az elméletre, a megtanulandó tananyagra, ellenben az olvasókönyvek végigvezetik a középiskolai tanulót a magyar szellem fejlődése útján, gazdag termését mutatják be nemzetünk sokszázados szellemi életének. Ha összehasonlítjuk pl. gimnáziumaink közép ő osztályainak olvasókönyvét csak a háború előtti gimnáziumi magyar nyelvi tankönyvekkel is, szembetűnő, hogy a háború előtti magyar nyelvi tankönyvékben mennyivel több az elmélet. Volt stilisztikai, retorikai, poétikai tankönyvünk, amelyben az elméletet az olvasmányok csupán illusztrálták. Ma a magyar nyelvi órákon az olvasmány a középpont, a magyar nyelvi tankönyvek tartalma olvasmány, a stilisztikai,
