Protestáns Tanügyi Szemle, 1943

1943 / 3. szám - Papp Ferenc: Egy felsőházi beszéd lapszélére

Papp Frrmc : b'.gif felsőházi beszéd lapszélére. 57 nőttek fel, de azt, amivel foglalkoztak, alaposan megtanulták. Akkor voltunk mi a Nyugathoz legközelebb műveltségben. Az ifjúság ma annyira túl van terhelve, hogy egv jeles diáknak, aki eleget akar tenni kötelezettségének, az egész napja igénybe van véve. Nemcsak játékra nem jut ideje, de nem jut ideje a kedve szerinti foglalkozáshoz sem, amiben sokszor a jövő életpálya hivatása nyilat­kozik meg. Nagyon hasznos volna a tanárokat vezérkönyvekkel ellátni. Mindnyájan tudjuk iskolás korunkból, hogy a tanár legtöbbnyire nem magyarázott egyebet, mint ami a tankönyvben úgy is benne van, s amit ő leckének feladott. Az ifjúságra ez nagyon rossz hatással van, azt a látszatot kelti, hogy a tanár sem tud többet, csak egy nap­pal előre készül a leckére. Vezérkönyveket kellene írni a középiskolai, a gimnáziumi tanárok számára, amelyekben több van, mint a tan­könyvben, és ezzel meg lehetne könnyíteni, hogy a tanár könnyen jusson hozzá ahhoz, hogy a magyarázatoknál többet mondjon, mint amennyit a diák tankönyvében megtalál, mert hiszen ebben az eset­ben teljesen feleslegessé válik a magyarázat.“ Voinovich Géza felsőházi beszédének a Felsőházi Értesítőből szószerint közölt szakaszához a következő észrevételeket fűzzük : Nem tudunk arról a régi szokásról, hogy ha egy kiváló budapesti egyetemi tanár írt egy könyvet, abból a vidéki iskolák tanárai a maguk és barátaik iskolái számára tíz más kis könyvet szabtak ki. Ilyen gyári módon és baráti alapon régen sem történt a középiskolák­nak tankönyvekkel való ellátása. Elvétve fordult elő, hogy egy-egy tanár saját kiadásában, tehát saját anyagi kockázatára adott ki tankönyvet. A tanárok mindig szegény emberek voltak, a tankönyv­­kiadáshoz pedig tőke kell, noha ,,régen“ távolról sem voltak olyan szegények, mint ma. Kétségtelen, hogy egy-egy tárgyból és osztályra ,,régen“ a mai­nál sokkal több tankönyv volt forgalomban. A tankönyvkiadásban a szabadverseny rendje érvényesült, s a könyvkiadó vállalatok el­­halmozták az iskolákat tankönyvekkel, de nem a vidéki tanárok szabdalták maguk és barátaik iskolája számára a budapesti egyetemi tanárok könyveit tíz más kis könyvre. A tankönyvkiadásban első­sorban a kiadó vállalatok üzleti szempontjai érvényesültek. — A kiadóvállalatok érdeke az volt, hogy mentői több és terjedelmesebb tankönyvet adjanak ki. Voinovich Géza felsőházi tag szerint most már megint mód­­nélkül burjánoznak ezek a tankönyvek, ezért szükség volna egységes tankönyvekre. Az egységes tankönyvek rendszere már évek óta fenn­áll. Egyidős az 1934. XI. törvénycikkel életrehívott középiskolával. A tankönyv ma nem szabad vállalkozás tárgya. A vallás- és közok­tatásügyi minisztérium az állami iskoláknak tankönyvvel való el­látását egyes kiadók között osztotta meg (Egyetemi Nyomda, Athenaeum, Franklin), a római kát. gimnáziumokat és leánygim­náziumokat a Szent István Társulat látja el tankönyvekkel. Az

Next

/
Oldalképek
Tartalom