Protestáns Tanügyi Szemle, 1943

1943 / 3. szám - Vitéz Dr. Bessenyei Lajos: Református tanárok képviselete az egyház alkotmányában

Vitéz Dr. Ressenyei Lajos ; Református tanárok <iz egyház alkotmányában.53

2-án és 3-án Hajdúszoboszlón elnökségi gyűlést tartott, és azon a tanítók képviseltetését anyaszentegyházunk alkotmányos szerveiben a háromrendiség alapján kívánta a mainál nagyobb mértékűvé kiépíteni. Az e tárgyban kidolgozott memorandumukat elnökségük felterjesztette az 1942. évi Zsinathoz, de az elutasította. Egyidejűleg hozzánk is megküldötték hasonló állásfoglalás végett, de központi igazgatóságunk okulva a saját kérelmünk nem régiben történt elutasításán, nem vette érdemleges tárgyalás alá tanítókartársaink memorandumát, hanem ad acta tette. Azonban az Országos Református Tanító-Egyesület az 1942. évben október hó ugyanazon napjain megismételte elnökségi ülését Hajdúszoboszlón, s ekkor igen örvendetesnek mondható esemény történt közös ügyünk jövője szempontjából. Tanítókartársaink ez alkalommal elejtették a háromrendiség elvét és a tanítói képviseltetést a számbeliség alapján kívánják megvalósítani. A gyűlésen ez alkalommal résztvevő dr. Révész Imre püspök „az elhangzott kívánságokat komolyan megfontoltaknak. jogosaknak, tárgyalási alapul elfogadhatóknak tartja. Tanácsolja a siker érdekében, hogy az Országos Református Tanító- Egyesület az Országos Református Tanáregyesülettel egyetértve járjon el. A jogosultságot nem a képesítés, hanem az egyház munkájában a tagok lelkiségének kialakításában való részvétel adja.“3

E püspöki nyilatkozat és az abban foglalt, hozzánk intézett indirekt felhívás késztetett bennünket, az Országos Református Tanáregyesület vezetőségét arra, hogy ez ügyben újra megmozduljunk. Mert máskülönben nem csinálnánk — legalább egyelőre semmit, hogy újabb felterjesztésünket az Egyetemes Konvent, illetőleg Zsinat felesleges zaklatásnak ne minősítse. Mivel pedig különféle okpk miatt az mutatkozott legmegfelelőbbnek, ha magam állítom össze a felterjesztés anyagát, vállalkoztam is erre a feladatra, annál is inkább, mert az eddigiekben röviden vázolt történeti előzményeket vezetőségünkből én ismerem a legjobban.

Javaslatom elkészítésénél két irányelv vezetett. Az egyik : kérelmünk mértékének a lehető legalacsonyabbra, a legszerényebb keretek közé szorítása. Mi csupán annyit szeretnénk elérni, hogy a református középfokú iskoláknak és a református tanároknak anyagi, erkölcsi és szellemi ügyei anyaszentegyházunk alkotmányos fórumain hivatott és szakértő szószólókkal bírjanak, akik szükség szerint rendelkezésre álljanak felvilágosításaikkal, tanácsaikkal, általában véve szolgálattételükkel. Szilárd meggyőződésünk, hogy ebből igen nagy haszna lenne református köznevelésünknek. Ezen túlmenőleg semmiféle más célunk sincs, s éppen ezért képviseltetési kívánságaink minimálisak. Ha van eltérés felterjesztendő javaslatom és szociálpoilitikai szakosztályunk 1941. évi munkálata között, akkor az csak a képviseltetés számbeliségének csökkentésében jelentkezik. A másik irányelv

3 „Tanítók Lapja“, Debrecen. 1942 okt. 15-i szám. Az első cikk tárgya : „A református tanító az egyházalkotmányban.“ A fenti idézet Révész püspök felszólalásából az 5. oldal jobboldali hasábjának alján található.