Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 3. szám - Vitéz Dr. Bessenyei Lajos: Református tanárok képviselete az egyház alkotmányában
Vitéz Dr. Bessenyei Lajos : Református tuwirok az egyház alkotmányában. 49 Több évtizedes már az a törekvés, mely református tanárainknak anvaszentegyházunk alkotmányos szerveiben való nagyobb mértékű, iskoláink jelentőségének megfelelő képviseltetését kívánja elérni. Sok helyen és sokszor, írásban és szóban nyilatkozott meg idáig ez a — szerintünk — jogos és méltányos óhajtás, de mind ez ideig legnagyobb részben hiába. így az Országos Református Tanáregyesületnek Debrecenben, 1902 április 2-án és 3-án történt megái: kuló közgyűlésén már szerepel ez az ügy, ahol is a 23. jegyzőkönyvi számban (ORTE évkönyve az 1902—1903. tanévre, 47. lap) határozatilag kimondják : „Közgyűlés megbízza a választmányt, hogy a tett indítvány értelmében a református tanárság jogi helyzetének s egyházi hatóságaink kebelében való képviseletének emelése és szabatos törvénybeiktatása végett intézzen fölterjesztést a zsinathoz.“ A javaslat el is készült, és 1902 aug. 1-i kelettel, Dóczi Imre elnök és S. Szabó József főjegyző aláírásával (u. a. évkönyv 197—214. lapjain van közölve) felterjesztetett az Egyetemes Konventhez. Hatalmas egy munkálat ez, és kiterjeszkedik a református iskola üggyel kapcsolatos minden paragrafusra. A tanárság képviseltetését egyik paragrafussal összefüggésben így indokolja (201. lap, 21. § a) pont): „Javaslatunk prot. egyházalkotmányunk sarkalatos elvén, t. i. az egyház egyetemét alkotó tényezőknek összes egyházi szervezetünkben való méltányos képviseltetésén alapszik. A tanárság csak az első, 1881. évi alkot mányozó zsinat óta is, főleg az 1883. évi középiskolai törvény életbeléptetésével és azóta a közép- és főiskolai tanügy* folytonos emelkedése következtében, rendkívül megszaporodott, s ma már mintegy 400 tagból álló, hatalmas erkölcsi és szellemi erőt képviselő testület működik az egyház .egyetemében. E testület intelligentiájának kellő értékesítése a különböző egyházi hatóságokban nemcsak a méltányosság, hanem a jól felfogott közérdek követelménye is. A presbylériumnak csak előnyére lehet, ha az eddiginél nagyobb mértékben folyhat be az egyház ügyeinek vezetésébe a maga intellectuális erejével a tanárság. De meg az egyház és iskolák közötti szoros kapcsolat is megkívánja, hogy a tanárok a különböző egyházi hatóságokban számuknak és képzettségüknek megfelelő, méltányos képviseletet nyerjenek.“ Azonban hiábavaló volt a felterjesztés, mert a Zsinat legnagyobb részben elvetette a kérelmeket, a jogos igényeket. Persze, sem a Református tanárok képviselete az egyház alkotmányában.
