Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 2. szám - Dr. Bakos József: A magyar gyermek nevelésének és tanításának néhány időszerű problémája
Dr. Bakos József: A gyermek nevelésének időszerű, problémája.35 4. Melőtt saját megfigyeléseimet sorba szedném, nézzük meg, mit szól a tudomány a magyar gyermekismeretről? A ma nagyon divatos magyar lényegkutatásnak, a Mi a magyar?-féle elemzéseknek eredményeit is felhasználhatjuk némi megszorítással. Mint ahogyan Ballai Károly megállapította ; a magyar ember jellemző vonásainak nagy része megvan a magyar gyermekben is, de nem mindegyik és nein teljesen, mivel a gyermek még csak fejlődési fokot mutathat és így az újabban megállapított magyar személyiség alapjegyekről is csak azt állapíthatjuk meg, hogy jellemzik ugyan a magyar gyermeket is, de nem mondhatjuk azt, hogy íme, ilyen a magyar gyermek! Éppen ezért kell a magyar nevelőknek a fejlődés folyamán alapos megfigyeléseket végeznie. Egyik magyar pszichológusunk, Boda István pl. a magyar személyiség alapjegyeit a következőkben állapítja meg: Lendületes temperamentum, érzelmi életében nemes idealizmus jellemzi, értelme realisztikus és lényegkereső józanságú. Jellemzi még értelmét a világos látásra való törekvés. A magyar nevelő megállapíthatja, hogy ezek a jegyek többé-kevésbbé a magyar gyermeket is jellemzik. Valóban jellemzi a lendületes idealizmus, de sokszor ez a lendület, ha a nevelő nem vigyáz, csak első hevületében erős, lassan fogyni kezd, ezért kell a magyar gyermeknek a sok biztatás is. Ezt a lendületet sokszor a hangulat is kormányozza. Egyik, különben tehetséges gyermekem szorgalma, készülése, figyelme, tudása egy darabig érthetetlenül kihagyott. Figyelni kezdtem, kerestem az okát, mi vette el a kedvét? S rájöttem, az bántotta a fiút, hogy a rendezésemben lefolyó mesedélutánon rosszul szerepelt. Azt hitte, haragszom rá, bántotta a dolog, de nem szólt. Végül magamhoz hívattam, napvilágra került, mi bántja. Megvigasztaltam, s mintha kicserélték volna. Ha akkor nem nyúlok bele „rossz hangulatába“, nem is hinnénk milyen nagy kárára lett volna tanulmányi eredményeinek. De ugyanakkor megtapasztaltam, hogy a gyermek nagyon tisztel és szeret. Éppen ezek miatt a magyar gyermeknél igen fontos a kitartásra való nevelés. Úgyszintén megáll az a megállapítás is, hogy a magyar gyermek érzelmi életét igen nemes idealizmus jellemzi. Ezt bebizonyítanom sem kell. A nevelő tehát igen nemes talajt kap a magyar gyermekben. Ami most már a magyar gyermek értelmét illeti, érdemes egy kissé hosszasabban elidőzni e kérdés mellett. Boda megállapítása itt is többé-kevésbbé helytálló. Több magyar pszichológus megfigyelése is ilyen megállapításokat hozott. A magyar nevelő is csak ezt állapíthatja meg. Valóban a magyar gyermek gondolkodásában erősen konkrét hajlandóságú, különösen az a magyar falusi gyermek. Érdemes idézni Herman Ottó érdekes megfigyelését is : „Nincs nép, melynek gyermeke oly korán kerülne a nagy és súlyos felelősség iskolájába, mint a magyar gyermek. Korán munkába fogják. Korán szerezhet egyéni megfigyeléseket, ezek a megfigyelések konkrét irányúak.“ Ilyen értelmi beállítottsággal jönnek a falusi gyermekek
