Protestáns Tanügyi Szemle, 1943

1943 / 12. szám - Olasz-Szabó Mihály: Az első francia órák

Olasz-Szabó Mihály: Az első francia órálc 277 inkább kihasználni. Számos jel mutat arra, hogy az ilyen magatar­tásra még mindig megvan ifjúságunkban a hajlandóság. * Hangsúlyoztuk már, hogy a mostani állapot átmeneti és rend­ellenes. De minthogy megvan, nem hányhatunk előtte szemet. Arra azonban el kell készülnünk, hogy a mostani háború befejezése után ismét egészen újszerű feladatok előtt találja majd magát a nevelői rend. Ilogy milyen lesz a háború utáni ifjúság, hogy majd meginl milyen nevelői magatartást fog igényelni: nem tudhatjuk. Legfel­jebb bizonyos sejtések élhetnek bennünk erre vonatkozóan. De nem is az a feladatunk, hogy azzal törődjünk, ami majd ezután lesz, hiszen még a mostani kérdések is megoldatlanul meredeznek előt­tünk. Új és új feladatai mindig lesznek a nevelői rendnek, s már ez az egyetlen fény is hirdeti, hogy a nevelői rend minőségének megtartása, sőt fokozása minden céltudatos kormányzat egyik legfőbb feladata. Az örökké színeződö nevelői feladatokat csakis hivatásának élő, értékes ne­velői rend oldhatja meg. Sárospatak. Dr. Harsányi István. Az első francia órák. A kezdeti impressziók fontossága nemcsak minden pedagógus előtt ismeretes. A római mondás is erre figyelmeztet: „Dimidium facti, qui bene coepit, habet.“ A francia nyelv tanításánál a „ráhan­golását rendkívül megkönnyíti, ha arra hivatkozhatunk, hogy a növendékek már is ismernek és használnak sok francia szót. Az új tárgy iránti közöny vagy bizalmatlanság leküzdése, politikai elfo­gultság ellensúlyozása szempontjából a ráhangolástól igen sok függ. A francia műveltség, irodalom vezető szerepe, a magyar-francia kapcsolatok kilencszázéves gazdag múltja, a francia mint nemzetek közti érintkezés, diplomácia nyelve stb. mind nem keltik fel annyira a diák érdeklődését, mintha kiderül, hogy a francia szavak közt máris mennyi ismerőse van. (Magyar Zoltán gyűjtése : „A magyar­­országi franciaság“ mintegy félezer francia szót sorol fel, ami a magyar beszédben használatos.)1 Latin tankönyvíróink rendszerint ezekkel kezdik : amit a magyar diák már úgyis ismer (doctor, cantor, pastor, templum, director, servus, viola stb.) Ezekből olvasni is könnyebben tanul meg a diák. A leggyakrabban használatos francia tankönyveink (Bárczi, Birkás) elején szintén fogadják kiejtési szabályok és példák a diákot, sőt a direkt módszer legismertebb francia könyve, Theiszé is össze­állítja ezeket. A magyarországi franciaság elemeit azonban nem igen 1 Debreceni Francia Irodalmi és Nyelvtudományi Dolgozatok. 111. 1933, Debrecen, Városi Nyomda.

Next

/
Oldalképek
Tartalom