Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 1. szám - Egyházi és iskolai hírek
‘24 Egyházi és iskolai hírek. nagyobb gondot fordítani az osztályfők kijelölésére. Nem a legtöbb beli órával rendelkező tanár, hanem a nevelői lelkű egyéniség való osztályfőnöknek. Helyesnek tartaná, hogy az osztályfőnöknek minden tanuló után legalább 10 P osztályfői díjat adjunk, mert ezzel megoldást nyerne, vagy legalább is a megoldáshoz közelebb jutna a kiváló tanár megjutalmazásának a kérdése is. Janson Vilmos főigazgatósági szakelőadó ügyviteli és fegyelmi kérdéseket ismertetett. Rámutatott arra, hogy az adminisztrációt csak akkor tudjuk csökkenteni, ha gyorsak és pontosak vagyunk. Gazdag tapasztalatokon alapuló tanácsokat adott a helyes ügykezelésre vonatkozólag. Felhívta a figyelmet a fegyelmezés fontosságára, különösen a mai megpróbáltatások között. Dr. Firbás Oszkár tanügyi főtanácsos, a szegedi gyakorló gimnázium igazgatója beszélt ezután a leventeképzés és a honvédelmi ismeretek betagolódásáról a középiskolai rendszer keretei közé. Előadásának végeredményeként azl a tanulságot szűrte le, hogy a leventeképzés rendszere jó, és annak odaadó szolgálatára szívvel-lélekkel vállalkozni kell az iskolának és a tanárnak. Rámutatott azonban arra is, hogy az iskola számára a leventeintézmény alig hozott valami újat, hiszen minden hivatása magaslatán álló magyar gimnáziumnak ugyanaz volt mindig a célkitűzése, ami most a leventeintézményé. Az is köztudomású, hogy azokat a módszereket, amelyeket sokszor mint újításokat emlegetnek a leventeintézménnyel kapcsolatban, az iskolák már évtizedek óta ismerik és alkalmazzák. A honvédelmi ismeretek tanításának a beállítására vonatkozólag ma még korai volna nyilatkozni. Aggodalmasnak látszik az, hogy egy tantárgy' keretei között heterogén elemeket kell ugyanannak a tanárnak tanítania. Nincs olyan tanár, aki a felsőbb osztályokban a magyart, a történetet, a földrajzot, a kémiát és a fizikát gimnáziumi színvonalon tanítani tudná. Hangsúlyozta, hogy minden igaz magyar gimnázium eddig is honvédelemnek tekintett minden egyes tantárgyat, minden nevelést és minden tanítást. Ezen a vonalon a honvédelmi érdek nem szenvedett volna csorbát akkor sem, ha a honvédelmi ismereteket meghagyták volna a szaktárgyak keretei között, viszont ez pedagógiailag talán tökéletesebb lett volna. Az előadást hosszas és termékeny vita követte. Dr. Banner Benedek békéscsabai leánygimnáziumi igazgató a leánygimnáziumok kérdéseiről beszélt. Előadását a tantervi, a személyi és az ifjúság elbírálási kérdései köré csoportosította. A tantervvel kapcsolatban szükségesnek tartotta, a leányiskolák tantervének szigorúbb alkalmazását a leányok természetéhez és jövendő hivatásához. Különösen az esztétikai nevelés erősebb érvényesítését kívánta. Nagyon érdekes és a fiúgimnáziumok tanárai számára eddig ismeretlen megvilágításban ismertette a leánygimnáziumok tanártestületeinek sajátos lelkiségét. Kívánatosnak tartja, hogy a leányiskolákban is férfi legyen az igazgató, s hogy a leányiskolák tanártestületében több férfitanárt osszanak be. Rávilágított a leányok osztályozásának a nehézségeire is. Ezt az előadást is hosszú és érdekes vita követte. Gsatáry Endre hódmezővásárhelyi gimnáziumi igazgató a tanártestület megbízásából állásfoglalást kért az osztályozó napló használatának kérdésében. A vélemények nagyon megoszlottak. Sokan nélkülözhetetlennek és föltétlenül szükségesnek tartják az osztályozó napló használatát, mások pedig a munka akadályozóját látják benne, s mint ilyet nemcsak fölöslegesnek, hanem még károsnak is gondolják. Janson Vilmos főigazgatósági szakelőadó a tananyag észszerű csökkentéséről szólott. Nem valami általános," prograinmszerű redukcióról beszélt, hanem inkább arról az alkalmi redukcióról, amit a háborús szükségállapotok (szénszünet stb.) miatt kell elvégeznünk. Itt azonban a tanárok tapintatára kell bízni a dolgot. Általános irányelveket sem lehet adni, mert mást kell elhagyni novemberben és mást márciusban, mást egy erős, mást egy gyenge osztálynál. Természetes azonban, hogy ki kellett térnie az általános redukció alapelvi kérdéseire is. Megállapította, hogy van ugyan túlterhelés, de ez nem a gimnázium valódi tanítási anyagának a megnövekedéséből következett el, hanem azért, mert a diákok idejét és figyelmét más, sokszor oda nem tartóz
