Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 11. szám - Belföldi lapszemle
260 Belföldi lapszemle az új szellemnek nem megfelelő kérdések kifogásolásakor arra hivatkoztak, hogy nem így tanítottak, nem is kérdezhetnek így. Az elnökök tehát legyenek inkább megfigyelők, akkor nincsenek zavaró körülmények. Fontosnak tartja egy vezérkönyv kiadását, akkor a végrehajtás nehézségei kevesbedni fognak. Erre szolgáltak idei bemutató tanításai is, melyeket tankerületében megszervezett. Végül tanárképzésünknek is ilyen irányban kell majd jelöltjeinket nevelnie. Hozzászólások következnek ezután Bíró Lajos „Tervezet gimnáziumi tantervűnk módosítására“ c. cikkéhez. Nagy Miklós, szeghalmi ref. gimn. igazgató, a magyar nyelv óraszámának felemelését helyesli, a két idegen nyelv közül a némettel kezdené a tanítást, indoka erre a tapasztalat, mely szerint a reálgimn. tanulók nem tudtak kevesebbet az érettségin latinból, mint most a gimnázisták, kik nyolc éven át tanulják ; vagy a leánygimnáziumok latintanítása is ezt igazolja. Kitenné a tantervből az egyórás tárgyakat. „Elég régóta folyik már a tananyag analizálása. .. ideje volna már. . . szintétikus heti órarend bevezetésének is.“ Csinált is egy órabeosztást elvei alapján, mely a felső osztályokban 31 órát vesz fel ugyan, de az eddig elhanyagolt nevelés érdekében minden osztályban kívánatos ének- és raj ^tanításnak is helyet ad. Egy másik hozzászóló Nevelős Ágoston, ki a magyar tanulásának érdekében kívánatosnak tartaná, ha a tanár a két egyenlő áraszámmal szereplő magyar és latin nyelv óráit az I. osztályában úgy használná fel, hogy eleinte a latin óráit is a magyarhoz venné. Ajánlja ezért, hagyjuk ki az I-ből a latint, óráiból kettőt a magyar, kettőt a rajz és egyet az ének kaphatna. A történelem anyagbeosztását is megváltoztatná, éspedig magyar történelmet csak a III. és VIII. osztályban kívánna tanítani, úgy azonban, hogy a VIII. heti óraszámát négyre emelné. Természetes — mondja—, hogy ily nagyhorderejű kérdés felvetése és tárgyalása nagy és alapos meggondolást kíván, de hiszen egy tan terv sem állandó, mert az élet haladást kíván. — Sípos Lajos rövid hozzászólása is helyesli a magyar nyelv és művészeti nevelés kiszélesítését és a modem nyelvnek kis csoportokban való tanítását. Augusztus (12.) Szintén a magyar nyelvi és irodalmi tanítás kérdésével foglalkozik. Busák Béla 40 gimnázium beadott írásbeli véleményét dolgozza fel. Ezek rámutatnak' a IV—VI. osztály nehézségeire, a tankönyvek fogyatékosságaira, az óraszám elégtelen voltára, a hiányzó segédeszközökre, elsősorban vezérkönyv hiányára ; gyakorlati irányú pedagógiai folyóirataira, nyelvhelyességi kalauzra, mintatanításoknak nyomtatásban való megjelentetésére, végül az osztálykönyvtárak ilyirányú fejlesztésére lenne szükség. Végeredményként levonja, hogy kislétszámú, válogatott, az átlagos értelmi színvonalat meghaladó osztályban a tanterv kívánalmai megvalósíthatók, anyagcsökkentéssel, esetleg a tantervnek a IV—VI. osztályban való megváltoztatásával az átlagtanulóhoz közelebb lehet hozni a kívánalmakat. Elengedhetetlen a tankönyvek olvasmányi és elméleti részének átdolgozása, utóbbinak kibőví\ tése, végül az óraszám felemelése. — Halász Lászíó hozzászólásában megállapítja, hogy a régi tanárnemzedék nem tudja könnyen életrekelteni a gyakorlatával nem megegyező irányelveket, ez az első nehézség. AIV. osztályos anyag szempontja folytonosan változik, és ez zavarja az alapfogalmak tisztázását, elrendezését ; a sok szétágazó szálat a tanári egyéniségnek kellene összefognia. A VI. osztályos anyag ellen főkifogás, hogy a műhelytechnika feltárása fölösleges, és sok időt rabol el. Ez azonban tanításunk végcélja érdekében elengedhetetlen, esztétikai és pedagógiai szempontból igaz azonban, hogy a kezdő költemények javára több érettebb és szebb vers elmaradt a tárgyalt költőkből. Minden jelentés kívánja az anyagcsökkentést és az óraszám felemelését. Az első nem teljesíthető ; az óraszám felemelése pedig az egész tanterv és óraterv felborítása nélkül szintén el nem érhető. Az viszont lehetséges, hogy a latin és magyar órák felcserélésével a kritikus osztályokban egy-egy órát nyerjen a magyar. A tanárok szünidei továbbképzése (elvi és gyakorlati síkon) lehetővé teszi majd „a tanterv értékes és magas célkitűzései“ megvalósulását.— Gauder Andor a japán nevelésügyet ismerteti. Kőműves Géza „Katedra és íróasztal“ címen a Figyelőben ír cikket. — Bujdosó Ernő hozzászólása következik Bíró Lajos cikkéhez. A magyar óraszám emelését helyesli, az idegen nyel-
