Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 10. szám - Csanády Sándor: Korszerű magyar irodalomtanításunk első lustrumának tanulságai
Csanádi/ Sándor : Irodalomtanításunk tanulságai 217 Korszerű magyar irodalomtanításunk első lustrumának tanulságai. (.938—1943. I. A magyar irodalom korszerű tanításával foglalkozó szombathelyi értekezlet óta — melyről bő ismertetést adtunk a Nevelésügyi Szemle VI. évf. 9—10. (1942 dec.) és a VII. évf. 1—2. (1943 febr.) számában — máig sem jutott nyugvópontra a kérdés, sőt egyre szélesebb hullámokat vernek azok a problémák, melyek ott és akkor őszinte és nyílt színvallással nemcsak megvitatásra kerültek, de a fenti folyóiratban publikáltattak is, hogy az értekezletnek az egyes kérdésekben elfoglalt álláspontja az érdekelt szakemberek legteljesebb nyilvánossága elé kerüljön. Indítást akart ezzel az értekezlet adni arra, hogy minéLszélesebbkörű megvitatás alá kerüljenek a felszín alatt lappangó, feszülő és itt-ott fel-feltörő panaszok. A problémák egész anyagát kétségkívül a szombathelyi értekezlet foglalta össze elsőnek, és a szombathelyi értekezlet vállalta elsőnek a szószóló szerepét is a felelős tényezők felé, amikor az előkészületnek nagyon alapos munkával készült elaborátumait és a fontosabb kérdések megoldására ajánlott javaslatokat a V. K. Minisztériumba feite rjgszte tte. Nagy kár, hogy ezek az elaborátumok még nem jelentek meg nyomtatásban, mert nemcsak rávilágítanak a nehézségekre és bajokra, de bőséges és termékeny eszmeindításra is alkalmasak. Amikor a bajokat, hibákat, hiányokat, itt-ott azt lehet mondani, hogy túlzásokat írásban kifejtette, szóvá tette és megtárgyalta az értekezlet, kényes és háládatlan szerepre vállalkozott, mert a régi módszer iránt való nosztalgia vádja kevés szóval bár, de mégis megérkezett orv polémia kapcsán, ami várható is volt. Az értekezletnek alapos tanulmányok és bő tapasztalatok alapján és beható megvitatások után történt megállapításait, végső eredményeit azonban perdöntőén megerősíti és igazolja az a körülmény, hogy szinte valamennyi tankerület foglalkozott már a kérdéssel, éspedig nem divatból és nem is a szombathelyi értekezlet ellenhatásaként, hanem szükségszerűen és a dolgok belső kényszeréből, mert a régi és az új irodalomtanítás formája és eszközei, iránya és felfogása között akkora távolság és szakadék mutatkozik, hogy a megnyugtató eredményhez vezető és biztosan járható utat megtalálni nemcsak szükségesnek, de sürgősnek is tartják azok. akik az új irodalomtanítás küzdelmeit végigélték. Tekintet nélkül arra, hogy fiatalok-e vagy öregek, mert nem két nemzedék harcáról van itt szó. amint némelyek állítják, í
