Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 9. szám - Dr. Csikesz Tibor: A vallásos nevelés legfontosabb kérdései
Dr. Csikesz Tibor: A vallásos nevelés legjontosabb kérdései.199 szükség, csupán az irodalomszemlélet átállítására, más értékek keresésére, más értékelések megtételére. Hisszük, hegy erre sokhelyütt nincsen szükség, mert valódi értelmében és értékében vizsgálták az irodalmi alkotásokat. így tapasztalatok birtokában nyugodtan nézünk a jövőévi magyar nyelvi és irodalmi érettségi elé. Aszód. Rágyánszki Pál. A vallásos nevelés legfontosabb kérdései.1 Az igazi pedagógia mindig több volt, mint az ismeretek egyszerű átadása, mindig több volt, mint oktatás. Mindig az egész ember állt előtte, s nemcsak az értelem kiművelését tartotta céljának, mert tudta, érezte, hogy a reábízott ember sokkal több, mint csak értelem. A gondjaira bízott gyermekben megérezte az ezerszínű élet minden bonyolultságát s munkája életformálás, lélekvezetés volt, melyben egész élet hatott egész életekre. Ez az exisztenciáüs ráhatás, a nevelő életének ez a tudatos vagy öntudatlan életiormálása a nevelés. Minden egyes tudomány, a nevelésnek mint oktatásnak minden kicsi része sajátosan színeződik a nevelő egyénisége szerint. Ezért, ha tíz tanár is tanítja ugyanazt a tárgyat, még ha szóról szóra megegyezik is tanításuk anyaga, tízféle formát ölt a tantárgy, az azt közlök tízféle egyénisége, lelke szerint. Nevelni, vagy e szó szűkebb értei neben tanítani, cs; k világnézeti alapon lehet. Kétségbevonhatatlanul, letagadhatatlanul jelentkezik ez a világnézeti alap, még a legelvontabb, legszárazabb tantárgyak körén belül is. Azt mondhatnám, hogy még az egyszeregy tanításában is benne van az illető nevelő világnézeti alapja, egész egyénisége. Különösen a gyermek fogékony lelkében hagy maradandó nyomot ez a minden tanítás mögött élő és ható életfelfogás és mikor már a megtanult anyag részei régen elvesztek emlékezetéből, még akkor is ottmarad kitörölhetetlenül az az öntudatlanul adott és öntudatlanul befogadott eleme a nevelésnek, mely éppen a nevelő életfelfogásából következik. A sokféle világnézeti alap között szerintem nyugodtan különböztethetünk kettőt : a vallásos és vallástalan életfelfogást. E kettő keretébe minden elképzelhető világnézet besorolható. Ha a nevelő vallásos ember, munkája elkerülhetetlenül vallásos nevelés, ha pedig nincsen személyes hite, ha vallástalan ember, akkor nevelése még akkor sem lehet vallásos nevelés, ha történetesen éppen hittant tanít az iskolában. A vallásos ember ugyanis nem mint valamelyik felekezet tagja lesz ilyen, nem is munkája, hivatása szerint (pl. mint papi), hanem egyesegyedül azért, mert egész élete elszakíthatatlan láncokkal van Istenhez fűzve, Akit egyetlen Urának ismer, Akihez imádkozik s Akinek áldásaiból él. 1 Elhangzott a nagyváradi* református leánygimnázium nevelésügyi értekezletén.
