Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 8. szám - Hazai irodalom
192 Hazai irodalom. József Attilát, Kodolányi Jánost, Tamási Áront, Illyés Gyulát, Szabó Pált, Sértő Kálmánt, Németh Lászlót, Veres Pétert, Sinka Istvánt, Nagy Istvánt, Darvas Józsefet, Asztalos Istvánt. S miközben megeleveníti előttünk ezeket a nagvszerű egyéniségeket, amint a társadalom mélyéről, vagy a fáradt polgári osztály lagymatag levegőjéből törekednek fel a szellem magaslatai és az irodalmi elismerés felé, egyszersmind megrajzolja a mozgalom kibontakozását is, melyet a Mohács utáni idők vagy a felújulás korának irodalmához hasonlít. Juhász Géza irodalomfelfogása olyan, mint Móriczé, Némethé, Féjáé. Az irodalom nem valami magasrendű szellemi játék, nem az élettől elvonatkoztatott „tiszta szép“ kifejezése, nem is „nemes szórakoztatás“, hanem fajtánk magára eszmélése, valóságfeltárás, tanítás, példamutatás és — elsősorban Magyarországon — nemzetnevelés. De természetesen ez nem azt jelenti, hogy formai szempontból kisebb igénnyel kell mérni a népi írók műveit. Vérbeli művészek ők valamennyien, hiszen ha nem volnának az alakítás mesterei, üresen csengene a legjobb meggyőződés diktálta szavuk is. Elébe kell tehát állniuk az esztétika mércéjének is, és Juhász Géza — bár nem ez a vezető szempontja — méltónak is tartja őket erre. Az egész tanulmány elejétől végig lelkes, közvetlen hangon van megírva ; látszik rajta, hogy szerzője a népi irodalom fejlődésének minden szakaszát átélte lelkében. S ha talán nem is fog mindenki mindenben egyetérteni a népi írók ábrázolásmódjával és tételeivel, mégis bizonyos, hogy igaza van Juhász Gézának : olvasnunk kell őket, mert csak így lehetünk „látó magyarokká“. Miskolc. Kiss Ernő. Tóth László: Az olaszországi magyar-tanítás módszertani alapvetése. (Neveléstudományi Dolgozatok. Szerkeszti : Karácsony Sándor. 4. szám. Exodus-kiadás.) Budapest, 1943. 60 1. Tóth László, a római egyetem magyar lektora, úttörő munkára vállalkozott azzal, hogy többéves lektori gyakorlata alapján összefoglalja a magyar nyelv olaszországi, egyetemi és főiskolai tanításának módszertanát. Érdekes ez az összefoglalás két szempontból is : azért, mert a magyar nyelv modern idegen nyelvként való tanításáról szól, és mert nem középiskolai, hanem egyetemi tanításra vonatkozik. A szerző bevezetésül az olasz pedagógusoknak az idegen nyelvtanításról vallott nézeteit ismerteti, majd közli a saját gyakorlatából levont módszertani elgondolásait, végül módszere alkalmazását mutatja, be. Foglalkozik az anyanyelvtanulás és az idegennyelvtanulás különbségével s megállapítja, hogy az idegennyelvtanulás folyamata a következő tényezőktől függ : az idegen nyelv tanítója, az idegen nyelvet tanuló hallgatóság, az idegennyelvtanulás célja és az idegennyelvtanulás anyaga. Szól a nyelvtanító kultúrdiplomáciai hivatásáról, a magyarul tanuló olasz hallgatóság összetételéről, a tanulás céljáról, mely a következő fokozatokat foglalja magában : 1. olvasni tudás, 2. fordítani tudás olaszra, 3. fordítani tudás magyarra, 4. írni tudás magyarul, 5. beszélt nyelv megértése, 6. beszélni tudás, s mely a tanítandó anyagot a következőképpen szabja meg : 1. nyelvtan, 2. a) fordítás olaszra, b) kurzív olvasás, 3. a) fordítás magyarra, b) írás magyarul, 4. a) a magyar beszéd megértésének gyakorlása, b) beszéd magyarul. A módszernek logikusnak és rendszeresnek, fokozatosan haladónak és munkáltatónak kell lennie. A szerző hangoztatja a nyelvtan alapos tanításának szükségességét, továbbá megadja a nyelvtani anyag tanításának legcélravezetőbb sorrendjét is, úgy, amint gyakorlatilag megvalósította 1939-ben olaszok részére létesített magyar nyelvtanában (La lingua magiara). Függelékül az eddigi olaszul, olaszok számára írt magyar nyelvkönyvek beható ismertetését és bírálatát adja. Megállapíthatjuk, hogy a szerző hasznos munkát végzett, s bár a tárgy, természete szerint, széleskörű érdeklődésre nem tarthat számot, a szerző módszertani megfigyeléseit tanulsággal olvashatják a magyar és a modern nyelvek tanárai közül azok is, akik nem foglalkoznak a magyar nyelvnek Olaszországban való tanításával. Debrecen. Ember Ernő.
