Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 8. szám - Belföldi lapszemle
188 Belföldi lapszemle. BELFÖLDI LAPSZEMLE Országos Középiskolai Taiiáregvesületi Közlöny. Május (9.). Figyelő rovatában Vajthó László ad széljegyzeteket magyar irodalomtanításunk eseményeihez. Jellemzi a magyar bemutató órákat, melyeket — bevallja — az idősebb tanári nemzedék idegenkedéssel fogadott eleinte. De kétségtelen, egyik bemutató óra sem bizonyult feleslegesnek, és sokan sóhajtottak fel olyanképpen, bár soha ennél rosszabbul ne tanítanának ; jó, hogy egészen hétköznapi órákat láttaka hallgatók. Tanulság: a tanítás művészete kimeríthetetlen. A hozzászólások sem hibákra mutattak rá, hanem másféle eljárásokra irányították a figyelmet. Cikkíró szerint feltűnt s hiánynak mondható, hogy egyik tanítás sem kezdődött versek vagy versrészletelí elmondásával, pedig ez igen jó bemelegítő, lámpalázelhárító, s a tanterv is javasolja. Másik, hogy házi feladatot nem olvastak egyszer sem az óra elején.—Ami a közös értekezletet illeti, melyen Alszeghy Zsolt tartott bevezető előadást, a tankönyvekről talán nem nyilatkozott meg egészen őszintén a tanárság. Maga Vajthó nem tartaná helyesnek, ha bárkit is kirekesztenének a könyv második kiadásából, hiszen nagy szellemek is újra meg újra alkotják, írják át műveiket, csak a tankönyvíró ne tehetné ezt? Szó sem esett a tankönyvek igen csekély írói tiszteletdíjáról, ami pedig nem mellékes kérdés. A tanterv sem annyira új, mint egyesek vélik, inkább csak gyakorlatibb célokat tart szem előtt, mint a régi. — Tantervek jönnek, mennek, de a tanárság színe-java mindig azt tanítja, amit a maga legjobb tudásából, ízléséből merít : és ez így van helyesen. A közös értekezlet hangulata szellemtörténet-ellenesnek volt mondható : pedig ennek egyeduralmától nem kellett tanításunkat félteni, hiszen ez csak egv irány a többiek között. Végül felmerült a vezérkönyv gondolata. Reméljük, hogy a közös protestáns tankönyvsorozatban a már elhatározott vezérkönyv mielőbb megjelenik, s nem lesz kénytelen a protestáns iskolák tanársága más kiadásban megjelenő vezérkönyvet használni, ami a saját kiadásunkban megjelenő létét is kockáztatja. — Forgácsokban a háború és stárusrendezésünkről ír kk. „Közel harminc esztendeje, egy emberöltő óta háborús állapotban vagyunk. Ma már senki sem mondhatja, hogy a tanári hivatásrend várjon jobb időkre, amelyek megélhetését biztosítják. A jobb idők eljövetelét reméljük, de nem tudjuk.“ Mértéktartást helyeslünk, de nem tűrheti a tanári rend, hogy számban és főleg minőségben megfogyatkozzék, mert feladata művelődési és nemzetvédelmi szempontból egyaránt a legfontosabb. Június (10. sz.). Faludi Ferenc: Oiztályjellemképek c. cikkében megállapítja, hogy ezek valóban jó szolgálatot tesznek. Környezettanulmányt kell folytatni, hogy az osztályrajz megfelelhessen, s az osztályfőnök legjobb, ha az adatokat személyesen szerzi be. A tanulók lelkialkata vizsgálatának tárgya osztály viszonya az iskolához, többi tanulóhoz, iskolai egyesületekhez, külvilághoz. Ezek a tanulmányok azonban nem a külső forum, hanem a belső számára valók : tárgyul kínálkoznak a félévi nevelésügyi értekezlet egyikének. Tapasztalata alapján sok reményt fűz e munkához. — Bíró Lajos Pál tervezetet ad gimnáziumi tantervűnk módosítására. Már maga a szerkesztő is megjegyzi hogv korainak tartja ezt, azonban tekintettel arra, hogy éppen a modern nyelvek tekintetében hivatalos részről is történt ilyen irányú kísérlet, leadja az eszmáltető sorokat. A tervezetnek lényege az, hogy a tanuló egy modern nyelvet tanulna magasabb óraszámban, s a magvar óraszáma lényegesen emelkednék : mindenütt 4—5 óra. így elérnők azt, hogy a magyar 35, a latin 33 órát kapna, a második modern nyelv pedig III. osztálytól 27 órát. Magyar Középiskola. Április (4. sz.) Kerékgyártó Árpád : A középiskolák feladata a gazdasági, ipari és kereskedelmi középosztály nevelésében. Meg-
