Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 8. szám - Vitéz dr. Bessenyei Lajos: Tudósképzés, tanárképzés
174 Vitéz dr. Bessenyei Lajos : 1 udcsképzés, tanárképzés. van, miért kell akkor éppen a bölcsészeti karon hiányoznia ? Ha az úgynevezett tanszabadsag csökönyösen védett bástyái magán a bölcsészeti karon nem engednék meg ezt a természetes fejlődést, úgy a tanárjelöltek heti óráinak 24-ben történendő maximálása után ki kell mondani, hogy ezen óraszámból csak 12-őt köteles hetenként a bölcsészeti karon a tanárjelölt hallgatni, 12-őt pedig mindig a tanárképzőn. E tanárképző órák azután 4—5 éven át, kötelező tanterv létesítése esetén, a szaktudáshoz szükséges tananyagot rendszeresen feldolgozhatják. Ezt tapasztalásból állíthatom, mert 1925— 1930-ig a debreceni református tanárképzőben tanítottam latint és görögöt, s mérsékelt heti óraszám mellett — mindenik tárgyból hetenként csak 4—4 órám volt — többi kartársaimmal együtt jó eredményt értünk el, amint ezt a jelöltek vizsgálati osztályzatai bizonyították, s a vizsgáztató egyetemi tanárok nyilatkozatai pedig megerősítették. Hát heti 12 órából álló szakelőadások milyen alapos munkát végezhetnének 1 Ezeket a tanárképzős előadásokat legalább felerészben tényleg szolgáló középiskolai tanárok tartsák. Minden tisztelet adassék meg az egyetemi tanároknak, de ők valóban inkább tudósképzésre alkalmasok, mint tanárok nevelésére és tanítására. Mentői tovább ülnek katedrájukon, bizonyára annál mélyebbre ássák be magukat szak-; tudományukba, de annál jobban eltávolodnak a középiskola életfolyamatától. Ezt a szakadékot áthidalni csak a középiskola aktív munkásai képesek, akik közül az egyetemi városok sok középiskoláiból egészen megfelelő és alkalmatos egyéneket kiválasztani mindig könnyű lesz. Természetesen ezeknek az előadásoknak hallgatása és belőlük a félévi kollokválás minden hallgatóra nézve egyaránt kötelező lenne, aminek elmulasztása megakadályozná a továbbhaladást, illetőleg a vizsgázhatást. A gyakorlati évet a jelöltek a gyakorló-középiskolában töltik el. Már maga a gyakorló-középiskola jogosultsága is vitatható, mert szervezetének szabadságával, a főigazgatói ellenőrzés alól történt kivonásával, a tanárok csökkentett óraszámával, az osztályokban a tanulói létszámnak alacsonyra leszorításával egy irreális középiskola életét éli, és így a tanárjelöltek olyan tanügyi viszonyok közt szereznek gyakorlati jártasságot, amilyen állapotok közé kint, a valóság világában többé nem kerülnek. Megfelelőbb lett volna a többi, tényleges — sit venia verbo! — középiskolákba szétosztani a jelölteket, ahol bőven akadnak alkalmas, sőt kiváló tanárok, akik képesek lennének a szakvezetői feladatra, és ahol a jelöltek az igazi középiskolai életnek volnának részesei. Igaz, hogy a kiadott szabályzat1 28. §-a ezt lehetővé teszi, de a lehetőség csak kivétel és így igen ritka és szórványos eset. Ma tehát a gyakorló középiskola vezeti az 5. évben a jelölteket, akik az elmondottak folytán — igen 1 „Szabályzat és utasítás a középiskolai tanárjelöltek gyakorlati képzéséről“, 525/5/18—1929. VKM. r.
