Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 1. szám - Dr. Horváth Károly: Tessedik öröksége
12 Dr. Horváth Károli) : T eased ik öröksége. Ma is még, vagy már megunták a földdel való bajlódást. Tessedik lelke lobog a mai haladó gazdák írásaiban. Hiszen igen sokan ma is még csak „hivatalt“, „állást“ keresnek, nem pedig munkát. Ezért szaladnak a földtől, a bajlódástól, mert úri foglalkozás után vágyódnak, ahol semmit vagy igen kevés testi munkát kell csak végeznie. Be kell vallanunk, hogy nem valami felmagasztult foglalkozás a ,,városiak“ előtt az ú. n. falusi élet. Horatius meg lehetett vele elégedve, de a modern, csillogó városi élet másutt keresi a boldogságot. A falut lenézi, a földdel való bajlódást megveti, az úr fogalmát valami spanyol mellékízzel veszi körül : az az úr, aki nem dolgozik semmit. Petőfi eleget ostorozta már ezt a hibás felfogást, mert látta, hogy^az édes anyaföld az alapja hazánk boldogulásának. Minden foglalkozásban, legyen az orvos, vegyész, szobrász, iparos vagy kereskedő stb., csak az mondhatja el magáról, hogy azt a munkát érti, ha meg is tanulta. Ámde nálunk gazdának születik mindenki, azt nem kell érteni, sem tanulni-—ezt halljuk lépten-nyomon. Csinálja mindenki úgy, ahogy az apjától látta. Azonban ma már átalakult a világ. Nemcsak a fatengely múlta divatját. hanem a régies gazdálkodás is. Ha nem haladunk, akkor lemaradunk. Bizonyítják ezt azok a számoszlopok, amelyek minden évben a földművelésügyi minisztérium jelentésében tárulnak elénk. Megláthatja ott mindenki, aki a jelentéseket végigolvassa, hogy mint dolgozik a magyar gazda. Az adatok hektáronként vannak csoportosítva és így tárják elibénk, hogy égy-egy hektárnyi (körülbelül 1 % kát. hold) földből átlag közepes értékben mennyi ,,áldást“ tud kicsikarni a gazda a különböző országokban. Például : búzában 24 állam termel ugyanakkora helyen többet, mint mi (az adatok a mostani háború előtti évekből valók) ; rozs- meg árpában a 30. helyre kerültünk. A burgonyáról jobb nem is beszélni, mert annak a termelésében 32 állam van előttünk. És így tovább. Kiderül, hogy pl. Belgium egy-egy hektárnyi területen körülbelül kétannyi búzát, árpát, zabot, burgonyát termel, mint mi, rozsban meg éppen háromszor annyit. Svájcot általában nem szokták eszményi kukoricatermelő országnak tekinteni, mégis kétszerannyit hoz ki a föld egy hektárjából, mint mi. . Most már megtehetnénk azt, hogy felhánytorgassuk és szidjuk a felhők járását, a fagyot vagy aszályt, általában jó magyar szokás szerint az időjárást stb., szóval mindent és mindenkit, csak önmagunkat nem. Bármily kellemes is ez a megoldás, a termést nem fokozza. Mert a termés fokozásához mindenekelőtt az okok módszeres kikutatása, tudományos megállapítása és az akadályok, nehézségek tudományos elhárítása szükséges. Ezt azonban meg kell tanulni, érte meg kell dolgozni. A város érzi ezt, de fojtogatja már a falut is. A világversenyben mindent leegyszerűsíteni nem lehet. De nézzünk csak a kérdés elébe. Egy adott minőségű talajhoz és egy adott éghajlathoz hozzátenyészteni a legértékesebb hozamú növényt : ez a szigorúan tudományos feladat. Könyvek és folyóiratok tömegei foglalkoznak vele. A laboratóriumok és kísérleti telepek ezért fáradhatatlanul új eljárások és termelő módszerek előteremtésén fáradoznak. Ha azonban ölbetett kézzel várjuk, hogy mindent kitalál majd számunkra a pápaszemes német vagy az amerikai, akkor ugyancsak csalódni fogunk. Mert a mezőgazdaság igazán összefügg a helyi klímával, tehát minden országnak, sőt minden vidéknek, tájnak magának kell kikísérleteznie a legcélravezetőbb módokat, növény- és állatfajtákat. Ha nem akarunk vagy nem tudunk erre ráfanyalodni, már meg is pecsételtük a sorsunkat. Akkor mi leszünk ebben a vénhedtnek mondott Európában az utolsó kulik, mert pár garasért túrjuk mások számára a földet, s ha inunk szakadtáig verejtékezünk is, nem visszük feljebb annál a pár garasnál. Kérdezzük hát, hol az orvosság? Tessediknél, amit újabban gazdasági és kultúrális fölénynek is mondanak. Eleinte ezt sokan csak jelszónak vették, ki is gúnyolták sokszor és sokan, ma már azonban kényszerítő valóságnak látják a hozzáértők. A művelődés alapelemeit az iskolák adják ma is. A gazdasági iskolák gazdasági tudást nyújtanak, és részben önálló embereket nevelnek.
