Protestáns Tanügyi Szemle, 1943

1943 / 7. szám - Dr. Papp Ferenc: Mai koreszmék és a református iskola

Dr. Papp Ferenc: Mai koreszmék és a református iskola.147 állapítsuk, hogyan értelmezzük mi magyar református keresztyének ez eszméket, s milyen ható tényezők lehetnek ezek a református iskola munkájában. Ha a mai koreszméket, egyáltalában a szellemi élet bárminő jelenségeit mérni, értékelni, értelmezni akarjuk, mértékünk csak egy lehet: a református világnézet. E világnézet pedig az evangélium­ból nő ki, ebben gyökerezik, amint az Ige mondja : Más fundamentu­mot senki sem vethet azonkívül, amely vettetett, amely a Jézus Krisztus (I. Kor. 8: 11). Ha a közösség eszméjét, a közösség és egyén viszonyát református szempontból vizsgáljuk, meg kell állapítanunk, hogy a közösség csak akkor lehet élő közösség, s így nem pillanatnyi jelentőségű és életű „eszme“, ha Istentől való, ha az theokrácia, ha felépítésében, rend­jében Isten törvényei érvényesülnek. A közösség egyénekből áll. Hogy a közösség Isten törvényei szerint tudjon élni, szükséges, hogy a közösség tagjai is úgy éljenek. A közösség akkor töltheti be hivatását, ha az egyént is ugyanazok a törvények irányítják, mint a közösséget, s ha e törvényeket önként, szabad ember módjára követi. Az az ideál, amelynek nemzetünk élet-halál harca, az egész Európa s az egész világ szellemi és anyagi javainak küzdelembe vetése idején előttünk kell állnia, csak a leg­magasabb keresztyén emberideál lehet, a szabad ember, aki egyedül Krisztus szolgája. Az ilyen egyéniség, a szabad, független egyéniség a leglényegesebb része, a legértékesebb tagja a közösségnek. íme a közösség és egyén viszonya a református keresztyén felfogás szerint. Nézzük meg most már e viszony vonatkozásait a nevelés szem­pont] ából. Állapítsuk meg pedagógiai vonatkozásait. A református iskola elismeri a közösségi érzületre való nevelés szükségességét és korszerűségét. Nem érezzük újnak, hiszen elődeink is ezt művelték évszázadokon keresztül. Gondoljunk csak a debreceni, a pataki, a nagyenyedi kollégiumokra. A legnehezebb körülmények között, a legválságosabb időkben is, elmondhatjuk jó időben, rossz időben, a legdrágább közösség, a magyar nemzet számára neveltek szolgálatra-és áldozatrakész, de a vezetésre is különösebben alkalmas férfiakat. Minthogy a mi elődeink nevelő és tanító tevékenységük­ben a teljes Szentírás alapján állottak, nevelői eljárásunkat teljes­nek csak akkor mondhatjuk és valljuk, ma is, a közösségi érzületre való nevelés korában, ha nem az evangéliumból kiragadott egyes élet­igazságot, hanem magát a teljes evangéliumot valljuk alapjának. Ez felel meg református hitünknek, magyarságunknak. Valljuk, hogy jobb időket, emberi életet hiába remél egyén, társadalom és nemzet, amíg az emberibb, igazabb emberi élet meg­teremtését a közösségtől mini közösségtől várja, ha ennek a közösség­nek egyedei nem akarják feladni egyéni életükben az önzés, bosszú­vágy, kegyetlenség kíméletlen indulatait, ha csak addig hívei egy nemes eszmének, gondolatnak, míg a maguk egyéni céljait elérték í

Next

/
Oldalképek
Tartalom