Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 7. szám - Dr. Papp Ferenc: Mai koreszmék és a református iskola
Dr. Papp Ferenc : Mai koreszmék és a református iskola. 146 Hai koreszmék és a református iskola. Ha a református nevelés hűséges akar maradni kötelességéhez, s nem akar lemondani ifjúságunk céltudatos neveléséről, az elvek és célkitűzések mai ütközésében is tisztáznia kell bizonyos alapvető fogalmakat. Világos látással kell rendelkeznie a mai életet, főképpen a mai nevelést irányítani akaró és befolyásoló korszerű eszmékről s megvizsgálnia, hogyan viszonyulnak „ez új idők új eszméi“ a református iskola munkáját meghatározó, nem mindennap hangoztatott, néha egy-egy korszakban ineghomályosodott, de folytonosan ható, élő és éltető alapelveihez. Mielőtt a ma uralkodó koreszmékről szólanék, tisztázni óhajtom a koreszme fogalmát. Ebben a tekintetben nagy segítségünkre lehet az a művészi ábrázolás, amelyet Madách nyújt „Az Ember Tragédiájáéban. „Az Ember Tragédiájáénak történeti színei egy-egy koreszmét példáznak, egy-egy uralkodó planétát, amelynek hódol egyes és a köz, egy egész korszak. Nincs kivétel : igazság az az eszme, amelyet a kor annak tart, szép csak az a művészeti alkotás lehet, amelyben a koreszme tükrözik, jó is csak az lehet, ami a koreszméhez viszonyítva annak bizonyul. így „Az Ember Tragédiája“ negyedik, egyiptomi színében milliók küzdenek egyért, tehát az abszolutizmus a koreszme. Az ötödik, a görög színben egy küzd milliókért (demokrácia), a római színben csak a földi örömök tehetnek boldoggá (Ne törődj a holnappal!), aztán a kilencedik színben a francia forradalom koreszméi jelennek meg : a szabadság, egyenlőség, testvériség. mondja Madách. A íolyónak sodra van, amely a folyó vízcseppjeinek és e vizese ppek tömegének irányt szab, a folyót folyásában irányítja, s a vízcseppek, a víztömeg ellenállhatatlanul követik a folyam sodrát. Minden történelmi korszaknak van ilyen sodra, koreszméje, amely születik, támad, nem mindig tudni, mikor és hol, aztán nő, növekszik, hadat üzen mindannak, ami lényegével ellenkezik. Élete új korszakot teremt, kiteljesedik, de aztán lehanyatlik, s más eszmének adja át helyét. ,, A kor folyam, mely visz vagy elmerít, Úszója, nem vezére az egyén“ — í
