Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 6. szám - Hazai irodalom
Húzni irodalom. 141 Visy József: Göröy embereszmény és pahleia. (Acta Universitatis Szegediensis. Tomns I. 1943.) Visv József az ókori etikai életszemlélet alakulását világítja meg ebben a jelentős műben egészen a hellenizmus koráig. Az eszmék rohamos átértékelése idején több, mint szimbolikus jelentősége van egy oly tanulmánynak - mely az életszemlélet és erkölcsi érték fogalmát genezisétől kezdve a kiteljesedésig mutatja. Ilyen fejlődés illusztrálására különösen alkalmas az ókori embereszmény és paideia gondolat. Yisy könyve első részében az ember és kozmosz kapcsolatát, a mitikus világnézet korát s az erre következő természeti és metafizikai világképet tárgyalja. Már e kor is fejlődést tüntet fel a homerosi világképtől a hesiodosi élet- és világszemléletig. Az erkölcsi eszme tudatos jelentkezését már a mitikus időben is tapasztalhatjuk, de individuális színnel csak a görög lírai és népmese költészeten, a szofistákon, Euripidesen át jelenkeznek az erkölcsi eszmék. A szofisták működésének forrongó korszakát nagy tárgyilagossággal rajzolja meg Visy. Igaz, hogy szubjektív felfogásuk egyoldalúsággal, a régi erkölcsök lazulásával járt, de érdemük, hogy „felvetnek nagyjelentőségű kérdéseket, elindítanak nézeteket (individualizmus, szubjektivizmus, autonómia, relativizmus, szkepticizmus), melyek hosszú időre nyugtalanító társként szegődnek a bölcselő gondolkodás mellé“ (37). A kultúra fejlődésében nincsenek céltalan folyamatok, es ha a szofisták ellen is, de kutatási módszerüket mégis felhasználva emelkedett ki Sokrates, ki már az emberi hivatásról és élet érteleméről elmélkedett. Sőt többet is tett : tanított. Visy József ezt a tanítási folyamatot a paideiát hangsúlyozza, s ennek fejlődését, erősödését kíséri végig Sokrates, Platon erény tanában, Platón és Aristoteles államtanában, a nagy tragikusok színműveiben, Pindaros diadalénekeiben. Az eszményi embernevelés volt céljuk a nagy görög íróknak, filozófusoknak, művészeknek, és Visy nagy felkészültséggel mutat rá az ókori embereszményt alkotó és irányító elvekre. E célkitűzés kiemeli Visy művét a csupán klasszika-filológiai tanulmányok sorából, mert tájékoztatást ad mindazoknak, akik ma a szellemi életrend útmutatása szerint akarják irányítani a nemzetnevelést. Visy a görögség egész irodalmát tágabb értelemben vett nemzetnevelésnek tartja : „a paideia jelentette azt az alakítóerejű, finomító szellemformálást, mely mint nevelői hatás nagy gondolkozók eszmevilágából az egyénbe és a közösségbe átsugárzik. Homeros, Sokrates, Platon, Aristoteles, Pindaros és Sophokles tehát abban az értelemben nemzetnevelők, amilyen értelemben a magyarság legnagyobb hatású nevelőinek tartjuk Zrínyit, Pázmányt, Kölcsevt, Vörösmartyt, Széchenyit vagy Prohászkát“ (93). Budapest. Dr. Kemény Gábor. .Szalatnai Rezső: Juhász Gyula Szakoleán. Szlovákiai Magyarok Kincstára. 5. szám. .,.i szakolcai dombokon Fiatal voltam egykoron, Oly édes volt a bánatom, Hogy dallá csordult ajkamon.“ Juhász Gyula. Ezzel a jellemző idézettel kezdi Szalatnai Rezső megrajzolni Juhász Gyula szakolcai életét. Juhász is, mint sok fiatal tanártársa, bejárta a nagy ország vidékeit, s így került akaratán kívül Szakolcára. Máramarossziget, Léva, Nagyvárad voltak eddigi állomásai. Szalatnai Rezső kitűnő esszében rajzolja meg Szakolca történelmi és kulturális múltját, de természetes, hogy Juhász Gyula lett a városkának legnagyobb értéke. Különös világ vár Juhász Gyulára a szakolcai gimnáziumban és az egyszerű városkában „A toronyból, ha meghalt valaki, lekiáltották a nevét. Az őr nekihajolt a karzatnak, tölcsért formált a tenyeréből, s leharsogta a polgártárs nevét és házszámát. Ez a város i’yen közvetlenül intézte egyes ügyeit. Ezer házában ötezer ember lakott s