Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 6. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. 130 a követelményekben szigorú mértéket állít, s az eredmény kivárásában türelmetlen. A földrajzi névanyag nagy többsége a II. osztályra zsúfolódik össze, ahol az összes világrészek leíró földrajzát tanítjuk. Az Utasítás hangsúlyozza a névanyag csökkentésének szükségességét, de a minimumot 400—600-ban állapítja meg. Ez rendkívül sok, hiszen ugyanezen évben a közismerten legnehezebbnek ítélt latin nyelv is megelégszik 200—300 új szóval, s a középiskolai tanuló egész latinnyelvi szókészlete az érettségi alkalmával sem múlja felül az 1000—1500 szót. - ; A földrajzi névanyag további csökkentése mégsem kívánatos. Tekintetbe kell ugyanis vennünk két körülményt. Egyfelől azt, hogy a mindennapi életben a műveltség egyik legfeltűnőbb fogyatékossága a földrajzi tájékozatlanság. Másfelől azt, hogy a tanuló részletes és rendszeres leíró földrajzot csakis alsó fokon és egyetlen osztályban tanul. A mai tanterv szerint tehát a névanyag jobb — évekre szóló — elosztása nem lehetséges. Nem számíthatunk arra, hogy felsőbb fokon majd felfrissítjük és kiegészítjük anyagunkat. Sőt inkább arra kell számítanunk, hogy a tanított névkészlet az évek során nem kívánatos töredékké zsugorodik össze. Tulajdonképpen tehát arra kellene törekednünk, hogy a megszabott minimum többszörösét tanítsuk, ha ez nem volna pedagógiai képtelenség. A gyermek teherbíróképességét figyelembe véve azonban bele kell törődnünk, hogy az említett mennyiség tulajdonképpen maximum. Hogyan birkózzunk meg ezzel a — szakszempontból minimális — pedagógiai szempontból azonban szörnyű névtömeggel? Mielőtt e kérdésre gyakorlati választ adnánk, nehány, jobbára ismert megállapítást kell leszögeznünk. 1. A földrajzi névtanulás nem azonos az idegennyelvi szótanulással. A földrajzi nevekhez többnyire helyhez kötött, esetleg morfológiai, geológiai, embertani, néprajzi stb. fogalom társul. A névrögzítés ezért a legtermészetesebben összekapcsolható a hely rögzítéssel és más ismerettel. A tanításban tehát ki kell használnunk tudományunk szintétikus és központi jellegét, és ezt a koncentráció és asszociáció révén hasznosítanunk kell. Pl. Buenos Airesnek a tanuló szemében nem szabad csak névnek maradnia. Ez egy várost jelent, melynek helyzetét a térképen megfigyelte, vázlatrajzában rögzítette, a szavakat csekély nyelvismeretével is értelmezhette, s tüstént éghajlati ismeretet is csatolhatott hozzá. Végül a város bemutatott (vetített) képét megtekintette (konkrét szemlélet). Mindez a név rögzítését elősegíti. 2. A pszichológiai szempontokat figyelembe kell vennünk. így a gyermek hallási, látási, kevert stb. típusát, valamint cselekvési és alkotási vágyát. A neveket ezért íratnunk, mondatnunk és (ha a nevet jelentő fogalmat egyáltalában lehet) rajzoltatnunk kell. Vázlatrajz készítésével egyidejűleg tehát a neveknek (olvasásuk módjával együtt) a füzetbe, illetve a táblára kell kerülniük, majd együtt, hangosan kell olvastatnunk (kórus). Számonkéréskor nem szabad elhanyagolnunk a táblai rajzoltatást és a falitérkép használatát. 3. Vigyáznunk kell a tanulók gátlásaira (félelem, „jaj, nem tudom“ stb.) és hibáira (súgás várása). Ezeket úgy küzdhetjük le, ha a tanítandó egységet globálisan nézzük. Tekintetbe vesszük az egymásutáni órákon tanítandó anyag különböző nehézségét (felszín, éghajlat, gazdasági élet, település), mely lehetővé teszi, hogy az első „nehéz“ óra zsúfolt névanyagát a következő órákon begyakoroltassuk, s a tökéletes tudás kívánalmát már eleve az egység utolsó összefoglaló órájára tartjuk fenn. Ezek alapján a didaktikai egység névanyagának tanítása és begyakorlása az alábbi menet szerint mehet végbe : 1. óra. Tárgy : felszín, hegyek, vizek. Megfigyeltetés az atlaszon. Vázlatrajz és névanyag a táblára (tanári munka) és a füzetbe. A tanultak elmélyítése (vetítés, film, olvasmány), összefoglalásnál együttes, hangos olvasás (kórus). Feladat: otthoni rajz, a nevek kiírásával. 2. óra. Számonkérés : közösen (több tanuló bevonásával) készítendő táblai rajz. A tanulók füzetükbe rajzolnak. Közben megbeszélés. Üj anyag : éghajlat/ gazdasági élet. \
