Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 6. szám - Megjegyzések
MEGIEGYZESEK Tanítsunk-e vallástörténetet a református középiskolákban? — Hozzászólás I). dr. Farkás Ignác cikkéhez. — Szemlénk 1942 december havi számában e címen közölt fejtegetések végső konklúziójával minden tekintetben egyet értek : magam is helyénvalónak tartom a vallástörténet tanítását, de semmiképpen nem abban a formában. ahogyan azt most a használatban lévő tankönyv értelmezi. Vallástanítással foglalkozóknak különben is leggyakoribb panasza a vallásiam tankönyvek megnemfelelő volta. S igaza van Farkas Ignácnak, hogy legtöbb panaszunk éppen a vallástörténeti tankönyv ellen lehet. Ez a tankönyv ugyanis alig tanult valamit elődje hibájából, s alapjában véve éppen úgy nem felel meg a konoenti előírásnak, és ezzel az V. osztály helyesen értelmezett tananyagelőírásának, akárcsak elődje, a Rácz Kálmán által készített tankönyv. A Konvent 1911. évi 215. sz. határozata és rendelkezése ugyanis sokkal bölcsebb volt, mint az annak alapján készített V. osztályos tank önyvek. A Konvent nevezett rendelkezése nagyon bölcsen állapította meg, hogy az V. osztály anyaga ,,Izráel vallásának és Jézus vallásának története, utóbbi az újszövetségi kortörténet hátterében, bevezetésül az ókori népek főbb vallásalakjainak áttekintésével“. Bölcs ez a rendelkezés és egvúttal világos is, csak ehhez kellett volna a tankönyvíróknak is alkalmazkodniok. A Konvent elgondolása ugyanis magasan felette áll annak, ahogyan ezt az említett tankönyvek megvalósítani igyekeztek. A konventi rendelkezés bölcsen mondja, hogy az V. osztály anyaga nem kimondott vallástörténet, hanem elsősorban és lényegében az ószövetségi ‘vallás és Jézus vallása, természetesen magasabb szempontból és rendszeresebben összefoglalva és előadva, amint ez az alsóbb fokon, az I. és a II. osztályban történik. A hangsúly tehát itt is a kérésztyénségen, a bibliai valláson van. Ehhez a keretet adja bizonyos vallástörténeti rész azzal a célzattal, hogy jobban megérthessék a növendékek ezáltal a keresztvénség abszolút jellegét. Nincs szükség tehát általános és részletes vallástörténetre — ez teljesen felesleges még az V. osztályban —hanem csak a legfőbb vallásalakok ismertetésére, és a régi vallások közül csupán azokra, amelyekkel a keresztyénség megértése szempontjából kell foglalkoznunk. Az elmondottakból következik, hogy e fokon nem fárasztó és rengeteg névvel teletűzdelt tudóskodó vallástörténeti tankönyvre van szükségünk, hamun amint már az előző tankönyvvel kapcsolatban elmondottam az Igazság és Élet hasábjain 1937-ben, olyan tankönyvre, amely „az V. osztály számára“, tehát fejlődő, ítéleteiben még bizonytalan és mindenképpen nyugtalan ifjúság számára készült. Olyan tankönyvre volna tehát szükség, amely a biblia alapján adja az ószövetségi vallás legjavát és Jézus vallását „tisztán, üdén, lélekhez szólóan“, és ehhez kapná aztán az ifjú ,.bevezetésül, tehát csak az általános megértés és igazi értékelés előmozdítására, illetőleg lehetővé tételére a főbb ókori és mai vallások megértő és értékelő ismertetését. Mert nem lehet cél ősi babonasággal tömni az ötödikes, tehát nagyon is fejlődő diák lelkét, és hozzá egy csomó haszontalan ismerettel, hanem a cél csak egy lehet : primitív formában is megérteni az emberi lélek ősi vágyát Isten után s megláttatni az emberi szellem fejlődését a vallás tükrében“ (Igazság és Élet. 1937. 4. sz.). Hiába hangsúlyoztam ezt akkor, mert hiszen ebből az ugyanazon év folyamán megjelent új tankönyv, a ma is használt Czakó—Czeglédy tankönyv alig valósított meg valamit. Megmaradt ugyanis abban az eredendő hibában, mint elődje, tudniillik részletező vallástörténet kívánt lenni, nem pedig a Konvent intencióinak megfd.lő, helyesen értelmezett tankönyv. Célját eltévesztette, ezért ad olyan lelkiismeretes tájékoztatót a különböző vallásokról, ezért ad olyan gondos vallástörténetet. Márpedig egy V. osztályosnak semmi szüksége sincsen rá, hogy ezer meg ezer istenalákkal
