Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 6. szám - Dr. Belohorszky Ferenc: Magyar sorskérdések és a középiskola
Dr. Éelohorszky Ferenc : Magyar sorskérdések és a középiskola. 131 semmikép sem a nevelés szolgálatában, akkor, amikor a jövendőnek magyar ifjakat akarunk minél erősebb vértezetben adni? Három kérdést látunk magunk előtt, melyek a maguk szélességében és kiterjedt voltában alapos indítékai lehetnek a nevelésnek. Ma úgy határozhatnék meg : népi, nemzetiségi és állampolgári kérdéseink ezek. (Hadd említsük meg itt azt, hogy mind e kérdések tekintetében, mind pedig a következő fejtegetések részleteit illetően több iránytadó dolgozatban évekkel ezelőtt tájékoztatót adtunk már. A kérdést sem most vetjük fel először, 1936-ban felvetettük már másutt, akkor csak a magyar nyelv tanításával kapcsolatban. Tanítás problémái, 17. füzet : Magyar problematika a középiskolában. L. még a következő dolgozatainkat : Középiskoláink a nemzetnevelésben, Cselekvés Iskolája, 1936. A magyar középiskola új útjai, Nyíregyháza, 1935. Az egységes nemzetnevelés Németországban és hazánkban, Nyíregyháza, 1936. Természetes, hogy azóta horizontjaink kiszélesültek, s így problémakörünk is megnagyobbodott, mélyebb lett. Ez is igazolhatja, hogy nem pusztán időleges eszméről van szó, hanem olyanról, melynek horizontjai szélesebb távlatokba nyúlnak el. Az azóta bekövetkezett iskolai s neveléspolitikai változások is a régebben felvetett eszméinket igazolják, s manapság, amikor széliében és hosszában csak nemzetnevelésről hallunk beszélni a nevelésügyben, még fokozott mértékben nyerhetnek gondolataink szélesebbkörű igazolást is!) Kétségtelen már Széchenyi óta, hogy a magyar nemzet sorsa népünk sorsán, helyzetén, jövő alakulásán dől el. Népünk alatt pedig elsősorban azokat a falusi rétegeket értjük, melyek elsősorban alkotják és jelenthetik minden népben a nemzetfenntartó elemet: a földhöz és röghöz kötött falusi magyar népet. Ennek a népnek ismerete, élete, sorsa, alakulása, gondolkozása, szokásai, értékei, a vele kapcsolatos problémák (földkérdés, zsidókérdés stb.) nem lehetnek közömbösek senki előtt sem, legkevésbbé azok előtt, akiket a magyar jövő formálásba akarunk belenevelni. Nem lehet kétséges, hogy ma már nélkülözhetetlen az ifjúságot megismertetni népünk helyzetével és sorsával, lelkileg és szellemileg közelebb hozni őket ehhez a kérdéstömeghez, legkényesebb kérdéseit világossá tenni előtte, szociális helyzetét épúgv megismertetni előtte, mint azokat a formákat és helyzeteket megvitatni, melyekkel népünk helyzetén mindenkép segíteni lehetne. Tisztánlátó pedagógus ezt a kérdést igen természetesnek és magától értetődőnek fogja fel, ha felemelkedett a mindennapiság látszatán, s megérezte, hogy a nevelésnek minő hatása van és értéke lehet a közösségformáló erőben. Mai helyzetünkben pedig egész világos és magától értetődő az is, hogy nevelésünkben ezt az elsődleges kérdést sohasem szabad annyira elhanyagolni, hogy más szempontok vele szemben uralkodóvá váljanak, mert abból az egyetemes magyarságnak lehet csak kára. U. i. azt is világosan kell látni, hogy csakis egy alulról felfelé törő magyar megújulás hozhatja meg a jövendő lelki áthasonulást és kialakulást. Ez a feltörekvés
