Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 1. szám - Dr. Kun Sándor: A honvédelmi ismeretek bevezetésével kapcsolatos tantervi intézkedések
4 Dr. Kun Sándor : A honvédelmi ismeretekkel kapcsolatos intézkedések osztályos tanításnak tehát nem csupán az a feladata, hogy magasabb szempontú tárgyalást nyújtson, hanem az is, hogy a hazai földrajz legfontosabb alapismeretéit is felújítsa. Itt kínálkozik tér arra, hogy az Utasításokban is hangoztatott történelmi, természettudományos, gazdasági és emberföldrajzi ismeretek bevonásával, a jól kiépített földrajzi didaktika segítségével földrajzi összegezést adjunk. Ezt a rendelkezésre álló mintegy 22 óra alatt elvégezni nem lehet, de a szomszédos államok és a vezető nagyhatalmak helyzetének ismertetésére engedélyezett 5 óra is olyan kevés, hogy ennek a nemzeti szempontból is jelentős kérdésnek ismeretére alig ad komolyan számbavehető alapot. Ez a panaszos érvelés azonban nem veszi tekintetbe, hogy a honvédelmi ismeretek kapcsán a III. osztálytól kezdve a VII-ig minden osztályban foglalkoznak földrajzi kérdésekkel : a természetes határok honvédelmi jelentőségével, átjárókkal, szorosokkal, erődítésekkel, hazánk védhetőségével, katonai térképekkel, térképolvasással, terepen való tájékozódással, belső védelmi vonalakkal, mezőgazdasági, ipari termeléssel, szén-, vas-, olaj kérdéssel, közlekedési utainkkal, néprajzzal, településsel, telepítéssel stb. Tehát nem áll meg az az állítás, hogy I. osztálytól VII-ig nem hall a növendék hazai földrajzról. Sőt inkább széles területen ezirányú gazdag előismeretekre tesz szert, s így a VII. osztályos rendszeres összefoglalás kevesebb órán keresztül is megtörténhetik. Érzékeny veszteséget jelent a heti 1 órai csökkentés — sóhajt fel a VIII. o. latin tanára is. Valóban nehéz feladat a 16 dolgozatírási, illetőleg javítási óra leszámítása után évi 68 órán át olvastatni három olyan fontos latin auktort, mint Horatius, Tacitus és Plinius. Vigasztalásul hadd súgjam oda halkan minden méltatlankodó latin tanártársam fülébe : örüljünk, hogy ennyivel megúsztuk ezt a csökkentési legfelsőbb intézkedést.Mert igaz ugyan, hogy Horatius és Tacitus a legnehezebb és legklasszikusabb latin auktorok, akikkel behatóan kell foglalkoznunk, hogy szellemiségüket némikép is megismerhessük és megérthessük, azonban az említett miniszteri rendelet pontosan megjelöli a csökkentés módját, mely szerint Horatius ódáinak és a Tacitus-szemelvenyeknek az eredeti tantervben részletezett tárgyalása nem változik, ellenben az epodosokból, satirákból, epistolákból csak egy-egy, Plinius leveleiből pedig csak tizenegy szemelvény olvastatását kívánja még, úgyhogy a tananyagcsökkentés elsősorban Pliniusra vonatkozik. Ez utóbbi auktor olvasása viszont könnyebb, s a rendelkezésre álló rövidet)!) idő alatt is megfelelő képet szerezhetnek róla tanítványaink. Az bizonyos, hogy grammatiz ál ássál, aprólékos elemeztetéssel, hosszas szókérdezéssel itt a legfelső fokon már nem foglalkozhatunk, hanem legfontosabb feladatunk : olvasniolvasni, azután tárgyi megbeszélés és tartalmi analízis útján az írók szellemi és erkölcsi felfogását megérteni. A természetrajz tanára a következőképpen ad kifejezést aggodalmának. Ä felsőfokú biológiatanítást immár másodszor érte súlyos
