Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 5. szám - Nagy Miklós: Javaslat az Egyházi Törvények V. tc.-ének a módosítására
Sugg Miklós : Javaslói az Egyh. Töm. V. te.-nek módosítására. 97 Javaslat az Egyházi Törvények V. tc.-ének a módosítására. Remélhetőleg minden református tanár ismeri azt az érdekes és szinte sorsdöntőén fontos mozgalmat, amely a református iskolák központi, egységes és szakszerű vezetés és irányítás alá helyezésére vonatkozik. Legerősebb indítást adott a mozgalomnak a dunamelléki egyházkerület 1941. évi november hónapban készült beadványa, amelynek alapján tárgyalta a kérdést az egyetemes tanügyi bizottság, az egyházalkotmányi és iskolaügyi konventi bizottság s végül maga az Országos Zsinat is. A zsinati határozat kimondja, hogy a köznevelésről és közoktatásról szóló 1933. évi V. egyházi törvénycikk felváltását szükségesnek tartja, s felhívja a Konventet új törvényjavaslat készítésére. Az egyházkerületeket pedig felszólítja, hogy erre vonatkozólag 1943 december 31-ig terjesszék elő kívánságaikat és javaslataikat. Az egyházkerületek bizonyára megtették vagy megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy megfelelő javaslatok álljanak a Konvent rendelkezésére. A tiszántúli egyházkerület püspöke pl. 1943 május 1-re-kérte be az egyházmegyéktől és a középiskolák igazgatótanácsaitól a javaslatokat. Ebben a tárgyban mintegy tájékoztatásul és az álláspontok kialakulásának megkönnyítésére még 1942 augusztus havában jelent meg egy cikkem a Protestáns Tanügyi Szemlében. Legújabban pedig vitéz dr. Bessenyei Lajos bocsátott ki egy körlevelet az ORTE központi igazgatóságának a megbízása alapján. Vitéz Bessenyei Lajos nem tartja szükségesnek az V. te. módosítását, illetve azt tartja, hogy ezzel a módosítással meg kell várnunk a háború befejezését, ellenben a református köznevelés terén ő is szükségesnek tartja az egységes központi irányítást, s ezt egy Budapesten székelő iskolai főfelügyelőség megszervezésével gondolja megvalósíthatónak. A központi főfelügyelőség mellett az egyes egyházkerületek megtartanák eddigi felügyeleti rendszerüket, s a főfelügyelőség mintegy csak a Konvent tanácsadó és végrehajtó szerve lenne. Az én javaslatom nagyobb arányú változásokat kíván, s inkább a római katholikus főigazgatóságok mintájára oldaná meg a mi iskoláink ellenőrzésének és felügyeletének a kérdését. Első pillantásra úgy éreztem, hogy a Bessenyei-féle javaslat jobb, mint az enyém. Mert nem kíván nagyobbarányú változtatást, s ezzel kikapcsolja az esetleges partikulárizmusból és féltékenykedésből eredő ellenállást. Mikor azonban alaposabban utánagondoltam a dolognak, arra a meggyőződésre jutottam, hogy a Bessenyei-féle í
