Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 1. szám - Burián László: Imádságra nevelés a vallástanításban
Huri (ín László : Imádságra nevelés a vallástanításban 1 Imádságra névelés a vallástanításban Vallástanítási tantervűnk nem foglalkozik külön az imádságra neveléssel, s mintegy magától értetődőnek tekinti, hogy a kijelölt tanítási anyag elvégzése egyben az imádságra nevelés feladatát is magában foglalja. Valóságban azonban az imádságra nevelésre nagyon kevés idő áll rendelkezésünkre. Minden vallástanítással foglalkozó egyén előtt tisztán áll az a mély igazság, amit Girgensohn így fejezett ki: „Az egyes vallások életképességének mértéke az, hogy híveiket mennyire képesek imádkozó lelkekké nevelni. Ahol az imádság lelke kihal, ott a vallás is halálra van ítélve, mert minden toborzó és vonzó ereje kiapadt.“ Eszerint a vallásnevelés szívének az imádságra nevelésnek kell lennie. Ha ennek a gondolatnak a mérlegére helyezzük vallástanításunk nem egészen kielégítő eredményét, egyszerű és világos feleletet kapunk kérdésünkre : eredménytelenségünk legfőbb oka az, hogy nyolcesztendei vallástanítás munkájával sem tanítjuk meg növendékeinket igazán imádkozni. Az imádságra felhívjuk ugyan a figyelmüket, buzdítjuk őket a mindennapos imádságra, de nem ébresztjük fel módszeres előkészítéssel az imádság utáni vágyat, nem mutatjuk meg a gyermek korának, fejlődési fokának, befogadóképességének mértéke szerint nyolc esztendőre kiterjedő rendszeres terv alapján a krisztusi imagyakorlatot. Tehát az imádságnak nem adjuk meg fontosságához méltó helyét vallástanításunkban. Ennek a ténynek bizonyítására közlöm 16 VII., VIII. osztályos tanulónak kérdőívre adott feleletét. Rendszeres imádkozó közülök öt, szükségben, bajban. döntő fontosságú eseménye előtt imádkozik nyolc, ritkán, kedvező vallásos érzelmek felébresztése után imádkozik 18, tradícióból, elmélyülés nélkül imádkozik hat, egyáltalán nem imádkozik kilenc. Ez az eredmény valószínűleg nem egyedülálló, nem szabad magunkat azzal áltatnunk, hogy talán máshol kedvezőbb a statisztika, tehát nincs semmi baj. Ma az egyháziasabb, keresztyénibb és imádkozó!)!) református keresztyén intelligencia nevelése érdekében sürgősen cselekednünk kell, mert a mai tradicionális vallásossága intelligencia gyermekeit soha nem tudjuk hitvalló, egyházáért készségesen áldozó és szolgáló közösséggé átalakítani. Az imádságra nevelés módszerének megállapításához feltétlenül szükséges az imádság lényegének ismertetése a főbb forrásmunkák alapján. í
