Protestáns Tanügyi Szemle, 1942

1942 / 7. szám - Vitéz Dr. Bessenyei Lajos: Diákkaptár

j . w- ^ ifpjpr'r-• Vitéz Dr. Bessenyei Lajos: Diúkkaptár. 145 Diákkaptár. Tényleges főigazgatói szolgálatom utolsó évében, 1938 kora­tavaszán, feljött a hivatalomba Debrecenben Csanak István, az ottani MOKTÁR egyik igazgatója és külföldön, főleg Angliában és Németországban gyűjtött tapasztalatok alapján elmagyarázta nekem azon elgondolását, hogy tanulóifjúságunkat, fiúkat és leányokat, be kellene szervezni hulladékanyag gyűjtésére, kisebb-nagyobb munka elvégzésére és más effélére, amiből részint pénzt, takarék- betéteket lehetne szerezni, részint egy gyakorlatias életfelfogású fiatal nemzedék növekednék fel, mely alkalmas lenne a közgazdasági életünk minden állását elfoglalni, és a keresztyén magyarságot foko­zatosan az elvesztett pozíciók visszahódítására kipallérozni. Lelke­sen, szinte rajongással fejtegette a tervét, valósággal átélte, önmagá­ban is, bennem is élménye sí tette. Amilyen óvatosan és kétkedéssel hallgattam, eleinte, olyan nekimelegedve követtem később tüzes elképzeléseit, és mindjobban átláttam, reméltem, sőt hittem, hogy ebből lehet valamit csinálni, ezt meg kell valósítani éppen nemzetünk jövője, a jövő magyarságának az érdekében. Csanak kérése szerény volt: segítsem elő, hogy kihallgatást kapjon a közoktatásügyi minisz­tertől, akinek ugyanezeket előadhassa, és megnyerhesse tőle az enge­délyt e mozgalomnak a különféle iskolákban való megszervezésére. Készségesen siettem támogatására. így indult el a diákkaptáros mozgalom a maga útjára az 1938— 1939. tanévben, amikor a miniszter kísérletképpen csak 30 különféle típusú iskolában adott engedélyt erre a célra. Tulajdonképpen alig néhány hónap állott rendelkezésre, mert csak a II. félévben láthattak munkához, mégis az elért eredmény meglepően jó volt. Olvastam a minisztériumhoz felterjesztett összefoglaló jelentését Csanaknak — az még csupán géppel írott hosszabb összesítés volt —, de már ennek is sok részlete megfogta az olvasó lelkét, számadatai pedig meggyőzően igazolták, hogy ifjúságunk kedvvel, örömmel dolgozik, kifogyhatatlan az ötletekben, és megvan benne az a gyakorlati, közgazdasági érzék, amit olyan sokan szeretnének tőle megtagadni. E jelentés alapján a vallás- és közoktatásügyi miniszter az 1939—40. tanévre az akkor meglévő 10 tankerület mindegyikében 4—4 város­ban vagy községben, összesen tehát 40 helyen, illetőleg ezek iskolái­ban engedte meg a diákkaptár megszervezését. Erről a tanévről, vagyis ennek eredményéről már nyomtatott füzetben számolt be í

Next

/
Oldalképek
Tartalom