Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 3. szám - Dr. Ruhmann Jenő: Tehetségkiválasztás és tehetségmentés
56 Dr. Ruhmann Jenő: Tehetségkiválasztás és tehetségmentés. azonban a tehetségmentésen kívül más is vezette őket : mozgalmuknak egyik célja a megmerevedett középosztálynak népi erőkkel való felfrissítése, a másik pedig az, hogy a tanulók pozitív szelekciójával ellensúlyozzák a tehetségtelen s gimnáziumi tanulmányokra nem való tanulók nagy számát. Harsányi Istvánnak fent idézett tájékoztató füzete, ahonnan ezeket az adatokat vesszük, még két református gimnázium tehetségkutató munkáját ismerteti : a nagykőrösiét és a szeghalmiét. Az előbbiben két, az utóbbiban öt tehetséges szegény fiú részesült az 1940—41. tanévben ingyenes iskolai nevelésben. Az evangélikus gimnáziumok közül az aszódi és a soproni indította meg a folyó tanévben a tehetségmentés munkáját. Az előbbiben két szegény, tehetséges tanuló részesül teljes tandíjmentességben s az internátusbán ingyen ellátásban. Sopronban az iskola öregdiákjainak szövetsége karolta fel a nemes ügyet, s a tagok bőkezű adományai tették lehetővé egyelőre csak két, a jövő tanévtől kezdve azonban hat-nyolc, azután pedig évenként egyre növekvő számú szegény tanuló ingyenes iskolázását. A felvétel itt is tehetségvizsgálat alapján történik. Az elkallódásra ítélt magyar tehetségek megmentését a közvélemény sürgette, s először, ha szerény keretek közt is, a református gimnáziumok valósították meg. A kezdeményezés és példamutatás érdeme mindenesetre az övék, s ez az érdem annál nagyobb, mert ezek az iskolák anyagi gondjaik ellenére is találtak módot rá, hogy előteremtsék a nemes cél megvalósításához szükséges anyagi eszközöket. Az ő érdemük továbbá, elsősorban a sárospataki gimnázium tanáraié, hogy többéves gyakorlattal kialakították a tehetségvizsgálat módszerét, eljárását. Az ő példájuk buzdított egyre több iskolát a mozgalom megszervezésére, az ő tehetségvizsgáló eljárásuk szolgált mintául más iskoláknak is. A mozgalom országos jelentősége kétségtelen, megvalósítása azonban csak akkor lehet igazán eredményes, ha nemcsak egyes iskolákban folyik, hanem általánossá válik, szóval intézményessé lesz az, ami eddig csak fakultatív volt. A folyó tanév elején erre is megtörtént a döntő lépés : a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter 1941 szeptember 9-én kelt 57,436—1941. számú rendelete minden gimnáziumi tanuló után évi 2 P 50 f díj szedését rendeli el, a javítóvizsgálatot tevő tanulókat fejenként 25 pengő, az ismétlőket a rendesnél 50%-kal magasabb tandíj fizetésére kötelezi, az így begyűlt összeget pedig teljes egészében a tehetséges, szegény falusi fiúk iskolázásának előmozdítására szánja. Gyökeresen ez az intézkedés sem oldja meg a kérdést, mert az így befolyó összeg évenként legfeljebb 800—1000 tehetséges, szegény tanuló iskolázására nyújt fedezetet, arra is csak az érdekelt szülők némi anyagi hozzájárulásával, márpedig kétségtelen, hogy ennél jóval több tehetség kallódik el magasabbfokú iskolázás nélkül. Kezdetnek, első lépésnek azonban z is jó, mert ezzel elismerte az állam magára nézve a tehetségmentés
