Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 2. szám - Megjegyzések
44 Megjegyzések. Az iskolában — mint mondám — több munka vár a tanárra, mint régen. Egyesületei többrétegűek, több tanárt kötnek le. De kívülről is juttatnak neki feladatot! Az ifjúság helyes nevelése érdekében külső színielőadások, hangversenyek rendezése kétségkívül igen fontos. Azonban ami most történik, az ennek a szép munkának eltorzítása. Az első világháború óta mindenki az ifjúságot neveli : társadalmi egyesületek, ha valamit rendeznek, az ifjúságra számítanak. Tudományos előadások rendezői nem kevésbbé, akár van erre szüksége a fejlődő ifjúnak, akár nincs. Legtöbbször természetesen anyagi áldozatot is kíván ez. Ha külföldi személy hangversenyez, illik, hogy az ifjúság menjen oda tapsolni; neki kell egyenruhában perselyt tartania, neki a népművelési előadásokon résztvennie stb. Ha valaki feltalál valamit, égő vágya, hogy ezt az ifjúságnak mutassa be. Mondhatná valaki, hogy ez nem tanári munka. Igen ám, azonban a jegyeket neki kell meleghangú ajánlással az ifjúsághoz juttatnia, az ifjúságot neki kell kísérnie. Az igazgató védekező állásban kell, hogy legyen, hogy a váratlanul jövő „orvtámadásokat“ kivédje. S akkor hazafiatlannak, megnemértőnek bélvegzik, s hivatkoznak arra, hogy felsőbb hatóság már hozzájárult a dologhoz (legtöbbször azonban úgy áll ez a hozzájárulás, hogy teljesen szabad kezet ad a felsőbbség az igazgatónak : ezt azonban az illető rendező elhallgatja). Az igazgatót támadja a tanár, a szülő egyaránt, ha az ifjúságot ilyen célokra sokszor veszi igénybe, pedig ő nem tehet róla. Mindezek mellett készülnie is kell nemcsak a leckére az ifjúnak, hanem pl. igen helyesen versenyekre is, testnevelő és szellemi tornára egyaránt. Ki olvassa el a benyújtott dolgozatokat, ki gyakorol velük? A tanár, az igazgató. Az is megtörténik, hogy valamely gyár ajándékot kíván adni az ifjúságnak reklámcélra, s ehhez is dolgozat íratását kívánja, mert — mint megállapítottuk — most mindenki nevelni kívánja az ifjúságot. Nem elég erre az iskola, a tanár, a szülői ház. Vidéken hozzájárul a tanár munkájához az, hogy ő úgyszólván az egész kultúrélet hordozója tanítótársával. Tőle kívánják a munkát, mert ő használható sokoldalúságával a legváltozatosabb nemes és kevésbbé nemes célokra. Ehhez egyházi iskoláinkban (s ez nem panasz, csak ténymegállapítás) még több egyházi kötelezettsége is van a tanárnak : egyházi alakulatok, gyűlések, előadások mind őt várják. Minél értékesebb a tanár, annál több ilyen kötelezettség zúdul rá : s ha értékes a tanári testület, nem jut az iskola munkájához nyugalma : telefonon, levélben annyit hívják, utasítják, bízzák meg. Nincs a tanárnak továbbképzésre ideje, de kedve sem ; örül. ha este lepihenhet, hogy reggel azután újra kezdje a robotot, mert ez már robot! U. i. mindig ugyanazt a pár értékes embert veszik igénybe. Ezért is igyekszik a tanárság színe-java a szép tanári pálya helyett máshol elhelyezkedni : pl. múzeumban, könyvtárban, egyéb gyűjteményben, levéltárban, tudományos intézetekben, ahol a munka ehhez képest valóban üdülésszámba megy. Mint ahogy a tisztviselői munka is pihenés a tanár iskolai munkájához képest, mert ott nincs állandó feszültség. Ha a tanár figyelme ellankad, felborul a rend, megmozdul az ifjú sereg, s neki van belőle kellemetlensége. Az akta ezt nem teszi. Az értékesebb, ideális gondolkozáséi tanár tehát fenti helyzetbe menekül, de az anyagiasabb saját jól felfogott érdekében gyárakba, üzemekbe megy, ahol sok munkájáért legalább többszörös anyagi eílenérték jut neki osztályrészül. Első esetben (az ideális) lelki, másodikban (az anyagias) anyagi előnyöket keres ; mindkét esetben elcseréli tanári pályáját mással. S ki teszi ezt? Ä vállalkozó szellemű, az életben értékesebb, akinek példájából igazán tanulhatna az ifjúság. S megmarad az ilyen tekintetben kevesebb értékű tanáranyag. S nézzünk a jövőbe. Kétségtelenül bekövetkezik az, hogy a tanári fizetést felemelik. Ki fogja a felemelt fizetést kapni? Az, akinek munkája kevesebbet ér. Az iskola egész nemzetnevelő hivatását ezzel a tanárelemmel sokkal kevésbbé fogja majd betölthetni, mint a még most benne dolgozó értékes emberanyaggal. Jól fontolják meg az illetékesek, hogy tanácsos-e halogatással ezt az állapotot bevárni, vagy talán még inkább — előidézni. Budapest. Dr. Bánkúti Dezső.
