Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 2. szám - Papp Elemér: A tanár a diák szemében
Elemér : t lan ár a diák szemében. Mi) ])olitikai állásfoglalására. Ha nem foglalkozik politikával, kész az Ítélet: szobatudós, nincs érzéke az élet iránt, s éreztetik is vele, hogy ezen a téren ők többet tudnak, mint a tanár. Ha valamelyik polilikai nézet mellett állást foglal, a más nézeten lévők céltáblája lesz. A művészetek terén a modern irányok híve legyen a tanár : ismerje Beudelaire-t, Stephan Zweiget, Adyt, Kassákot, Szabó Dezsőt, Nyíró Józsefet, Tamási Áront, olvassa a Hidat, járjon képtárakba, s nevezetes színházi bemutatókról se maradjon el, hangversenytermekben is lássák, s alkosson véleményt Bartók, Kodály műveiről. Egyszóval, amiről a fiatal közösség egyénenként tudomást szerez, azt a tanár egy személyben mind ismerje. Valamint az alsó osztályosok szeretetre, napsugárra, vidámságra, nevetésre vágynak, éppen oly szívesen nevet az érési évek ifja, szívének gyakori világfájdalmas hangulata ellenére is. Nyugodt, kedélyes tanárok csodálatosan megnyugtatják az érés folyamata alatt érthetően nyugtalan ifjúságot. Szívesen veszik a tréfálkozást. Itt is hivatkozhatunk a feleletekre. Pl. ,,a tanár legyen jókedélyű, s mosolyogva beszéljen a diákokkal, mert a mogorva tanár az egész osztályt elkedvetleníti“. Vagy egy másik feleletből: ,,a tanár mindig legyen jókedvű, sokkal jobban tud így rendet tartani“. Az iróniát, a cinizmust az alsó osztályosok még nem értik meg, a felsősöket felizgatja és bántja az ironikus és cinikus tanár. Semmi más jellemvonást nem ítél el oly szigorúan a tanuló, mint az iróniát és cinizmust. Azzal természetesen nem törődik, hogy mi az oka a tanár iróniájának, vagy cinizmusának, hogy az a tanár veleszületett adottsága lehet, vagy elkeseredésének kifejezése. Épp ilyen kedvezőtlenül hat a tanulóra a tanár rossz hangulata, s itt sem tudnak különbséget tenni, hogy ez veleszületett tulajdonság-e, vagy a tanár nem tud uralkodni magán, esetleg beteg, vagy anyagi gondjai vannak, mindezzel nem törődnek, s bár maguk a legkevesebb önuralommal rendelkeznek, a tanártól feltétlen önuralmat követelnek ; ne éreztesse velük gondjait és bajait. Igen érdekesen látja ezt az egyik diák : „ha a tanárnak valami bánata van, vagy ha valami bosszantja, győzze le indulatát, s ne éreztesse diákjaival“. Tehát, amint a tanár az iskolába lép, csak velük törődjék, s bocsássa rendelkezésükre tudását, életkedvét, egész személyiségét. Még a tiszteletben álló tanárral szemben sem éreznek részvétet, ha ez gondokkal küzd. A személyi kapcsolatok szempontjából fontos szerepe van a tanár és tanuló közötti korkülönbségnek. Annak ellenére, hogy a fiatal tanárok nem olyan tapasztaltak, mint az idősebbek, a szolgálatban megőszültek, a fiatalabbakat sokszor jobban szeretik, mint az öregeket. Az bizonyos, hogy a tanulók rögtön észreveszik a fiatal tanár ügyességét, vagy gyengeségét, s az ügyetlen kezdőket zavarba igyekeznek hozni, de a fiatal tanár rendszerint vidámabb, kedélyesebb, mint az öreg, s jobban megérti az ifjúságot, hisz saját diáksága emlékei még elevenen élnek benne, több bizalommal tekint a jövő elé, minthogy még keveset csalódott életében.
