Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 2. szám - Dr. Harsányi István: Mit és hogyan tanítsunk a gimnáziumban
Dr. Harsúniii István : Mit és hogyan tanítsunk a gimnáziumban.27 Ilyen körülmények között természetes, hogy a nevelőoktatás egyik legfontosabb és minél hamarabb megoldandó feladata az, hogy vonzóvá, kívánatossá, önként elfogadottá, természetessé tegye a gimnáziumi nevelést, gondos kikutatásával annak, hogy hol is van a hiba, és hogyan lehet azon a legegyszerűbben segíteni. Ezen felül a magyar észjárás, természet és jellem igényeit is állandóan szem előtt kell tartani. Nem biztos ugyanis az, hogy éppen azt és éppen úgy szereti, mint a német, olasz vagy az angol. Ezzel az alkati igényszínezettel is feltétlenül számolnunk kell a jobb, a lehető legjobb megoldás érdekében. Nyolcéves tanítási gyakorlat nem sok ugyan, de némi tapasztalatot mégis csak nyújt. Ezen a nyolc éven át sok figyeléssel, sok mesterségbeli fogás kipróbálásával igyekeztem tanítványaim igényeit kipuhatolni. Egyik-másik próbálkozásom némi sikerrel is járt, de még mindig jórészt nyilt és megoldásra váró feladatként áll előttem ez a kérdés. Mégsem árt talán, ha a megoldás megtalálása előtt is szólunk erről a kérdésről néhány szót. Vallom, hogy az ifjúság ügyét érintő kérdésekben sokat tanulhatunk magától az ifjúságtól. Helye van — bizonyos egészséges határok között — az ifjúság önálló véleménynyilvánításának is. Egy felvilágosult, minden nagyképűségtől mentes kartársammal két kitűnően érettségizett tanítványunkról beszélgettünk. ,,Sokat tanulhat az ilyenektől az ember“ — mondotta olyan természetes hangsúllyal, mintha a világ legáltalánosabban elismert igazságát hirdetné. Igaza volt. Én is tanulni akartam VIII. osztályos tanítványaimtól, mikor 1940 őszén megkértem őket, hogy válaszoljanak írásban erre a kérdésre : ,,Mit és hogyan kellene tanítani és hogyan kellene nevelni a gimnáziumban ahhoz, hogy az ifjúság már tanulóévei alatt érezze, hogy mind a maga, mind a nemzet szempontjából elengedhetetlenül szükséges munkál végez?" Eléggé bizalmas légkör alakult már ki közöttünk, így számukra sem volt meglepetés ez a kérdésom ; több hasonló természetű dolgot megtárgyaltunk már, akár órákon is. Két nap múlva 34 válasz volt birtokomban. Izgatóan érdekesnek és várakozáson felül értékesnek találtam némelyikük megnyilatkozását. Sokat tanultam belőlük. Most nem is teszek mást, mint kiszemelem a három legtartalmasabb választ, azután a többi válasz használható részeit, s közlöm őket. Majd pedig — az ő megállapításaikat is figyelembe véve — összefoglalok néhány gondolatot, ami talán egv lépéssel közelebb visz bennünket e bonyolult kérdés megoldásához. DIÁKOK VÉLEMÉNYE. E. P. válasza. A gimnázium munkája két részre tagolható. Az egyik a gyakorlati irányú : a modern nyelvek, a testnevelés és a többi tárgyakból az elemi ismeretek, amelyekre az életben közvetlenül szükség van. A másik az, amelynek közvetlen gyakorlati haszna nincs, vagy ha van, olyan kicsi, hogy a ráfordított fáradsággal semmiképpen nincs arányban. Ez az úgynevezett általános műveltség anyaga. Az érdeklődés felkeltése az első rész iránt könnyebb, sőt a felső osztályok-1
