Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 2. szám - Dr. Harsányi István: Mit és hogyan tanítsunk a gimnáziumban
Dr. Harsányt István : Mit és hogyan tanítsunk a gimnáziumban. 25 Hit és hogyan tanítsunk a gimnáziumban. Az oktatás és nevelés történetének minden szakaszán felvetődik a mit és hogyan örök kérdése. Minden más kérdés születik, meghal ; ez él és kísért örökké. Felvetődik minden gondolkozó tanítóban és diákban egyaránt. Sokan adtak feleletet erre a kérdésre. Én is megpróbálom megközelíteni problematikáját, mégpedig tanítványaim segítségével. * Gimnáziumi tanárnak szinte lehetetlen észre nem vemre azt, hogy a gimnázisták jelentékeny része milyen unottan, milyen lélek nélkül robotolja végig a nyolcesztendős gimnáziumi pályát. Az a tanár, aki nem pusztán szűkös kenyérkeresetnek tekinti ezt a foglalkozást, hanem egy kicsit nevelői hivatásnak is, alig talál e kérdés megoldásánál követelőbb feladatot. Nehéz súllyal nyomakodik ez a lelkére, hangulatára, egész életére, s nem hagyja nyugodni. Ilyenkor szükségképpen eszébejut a tanárnak annyi, de annyi példa a növény- és állatvilágból, ami azzal ingerel, hogy ott nincsenek ehhez hasonló problémák. A gyümölcsfa nem akar ősszel virítani és télen teremni. A hernyónak nem jut eszébe, hogy repüljön, a lepkének, hogy a falevelet pusztítsa. A csecsemő se enné meg a marhahúst ; ha megenné, beteg lenne ettől a felnőttnek való tápláléktól. A neki való eledelt azonban kívánja, s fejlődik is tőle. Sokszor elmerészkedik a tanár képzelete és kutató elméje az iparostanoncok, a földműves ifjak életéig is, fürkészve, hogy vájjon ők is olyan nyilvánvalóan harcban állnak-e hivatásuk iskolájával, mint a középiskolás, a gimnázista ifjak? S mikor meggyőződik arról, hogy ott nincs meg ez a harc, vagy hogy csak nagyon kis mértékben van meg : igyekszik kutatni ennek a maga portáján mutatkozó káros jelenségnek az okait. Tudjuk jól, hogy a hatéves gyermekek nagyon kis hányada az, amelyik önként, szívesen megy iskolába. A mai vonzó elemi iskolai nevelési célkitűzés és korszerű tanítási módszer mellett sokan megszokják, sokan pedig meg is szeretik az elemi iskolát. Vannak azonban bőségesen olyanok is, akiket már az elemi iskola sem tud megragadni, lekötni. Ezek alig várják, hogy a tankötelesség szomorú, megkötött évei elteljenek, és szívesen, látható örömmel kezdik meg a tanoncéletformát, vagy kapcsolódnak bele — sok tekintetben ,,számos“ munkatársként — apjuk, családjuk munkaközösségébe, í
