Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 1. szám - Egyházi és iskolai hírek
Egyházi és iskolai hitek 21 cl ■) tömegsírok. És mégis úgy érezzük, hogy az élet és halál e szörnyű tusájában is meg kell állanánk Fehér Gábornak, protestáns tanári rendünk első hősi halottjának frissen hantolt sírjánál. Meg kell állanunk, mert benne a protestáns tanárság egyik legértékesebb tagját s a magyar faj egyik legjellegzetesebb képviselőjét vesztette el. Fehér Gábor a hajdúföld szülötte volt. Itt szívta magába zamatos magyar nyelvével együtt a magyar föld és az egyszerű magyar nép szeretetét is ; itt ismerkedett meg népünk dalaival, amelyeket férfikorában is oly szívesen dalolgatott, s szokásaival, amelyeket oly jól ismert. Számára a magyarság szeretete nem politikai programmpont volt, még csak nem is valami hirtelen támadt lelki fellángolás, amelyet a kedvezőtlen konjunktúra szele, ha elég erősen fúj, ki is olthat, hanem az egész lényében gyökeredző s tőle elválaszthatatlan természetes állapot, ösztönös s szinte öntudatlan lelki magatartás. Mint minden igaz mély érzés, az ö magyarsága is ott húzódott meg a lelke mélyén, s erről a magyar ember természetes szeméremérzetével soha sem beszélt. Semmit sem vetett meg annyira, mint a közélet törtető és csörtető hadának kirakati hazafiaskodását, s fölfelé tekintő érdemszerző gesztusait. Egyéniségének kialakításában szülőföldjén kívül a debreceni öreg Kollégiumnak volt legnagyobb része. Az ősi falak között eltöltött évek nemcsak emlékezetét népesítették be ma már feledésbe ment tanár- és diáktípusokkal, a cívisváros jellegzetes alakjaival s ezekhez fűződő vidám történetekkel, hanem jellemének kialakulására is döntőleg hatottak. Nemcsak irodalmi téma, hanem jellemet alakító élmény volt számára az ősi Kollégium. Itt alakultak ki véglegesen egyéniségének alapvonásai: természetes, közvetlen modora, puritán egyszerűsége, mély vallásossága, a protestáns szellemiségtől elválaszthatatlan demokratikus gondolkodásmódja és szabadságszeretete. Életének későbbi szakában hosszabb időt töltött idegenben is, főképpen Németországban, de külföldi tartózkodása, ha szellemének gyarapítását, képességeinek kicsiszolását elő is segítette, jellemének alapvonásain semmit sem változtatott. így előkészülve lépett ki az életbe, hogy szolgáljon azoknak az eszményeknek, amelyek benne származása és nevelése folytán kialakultak. Mint fiatal tanár nemcsak az iskolában, hanem azon kívül is kötelezve érezte magát, hogy szolgálja annak a közösségnek magasabb érdekeit, amelynek tagjává vált. Városának szellemi életében éveken át igen jelentős szerepet játszott, s alig volt szellemi megmozdulás, amelyben részt ne vett volna. Lassanként azonban észre kellett vennie azt a mindinkább növekvő diszharmóniát, amely saját eszményei s korának átalakuló szelleme, illetve környezetének lelkialkata között volt. Neki, aki annyira összeforrt mindennel, ami magyar, leckét kezdtek adni a hazaszeretetből, s ő a példaszerűen lelkiismeretes és melegszívű pedagógus, nemsokára szembe találta magát azzal a Sokrates pőre óta jól ismert váddal, hogy „nem tiszteli az isteneket, s megrontja az ifjúságot“. Mindez csak azért, mert korának egyik-másik, ma már roskadozó bálványa előtt nem volt hajlandó meghajolni. Mint gyakoribbak lettek a jelek, amelyek arra figyelmeztették, hogy a közélet fórumáról vissza kel! vonulnia. Vissza is vonult, mert belátta, hogy véleményének jóhiszeműsége s megokoltsága nem jelent többé oltalmat legtisztább szándékai számára sem. Hangjának kedvezőbb körülmények között messze kellett volna hangzania, s most saját városában is el kellett némulnia. Ez volt életének első csalódása. Nem mintha egyéni érvényesülési vágya szenvedett volna e miatt. () eszményeinek, s nem önmagának akart szolgálni. Nem ismertem embert, aki annyira megvetette volna a hiúság vásáránák sokak előtt annyira vonzó csecsebecséit a címektől s rangoktól kezdve az elegáns öltözékig. A természet szép külsővel áldotta meg, de ő nem tett semmit, hogy ezt az ajándékot öltözetével is kiemelje, sőt mintha inkább elrejteni igyekezett volna. Ez a vonás mélyen bevilágít puritán lelkiiletébe. Egyedül Isten dicsőségéért igyekezett szolgálni, saját dicsősége, amennyire emberileg lehetséges, közömbös volt számára. A megalkuvás éppoly idegen volt tőle, mint a hiúság. Midőn érezte, hogy az a világ, amely őt körülvette, mind idegenebb lesz tőle. egy
