Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 10. szám - Vikár Sándor: Az iskolai egyházi énektanítás, mint a vallásos nevelés egyik eszköze
Vi kiír Sándor: Az iskola: egyházi énektanítás, mint a valitsos neveiéi eszköze. 233 a közhasználat támasztotta követelményeket. Szöveg szempontjából irányadó az ének tartalma. Az ének szövege, gondolata és tartalma lehetőleg kapcsolódjék a növendékek már meglévő élményeihez, fogalmához, tapasztalásaihoz. Ez a követelmény az, amely megnehezíti az egyházi ének anyagának kiválasztását, sőt megtanítását. Itt a gyermeket a mindennapi élet értelmi színvonalát meghaladó érzelmi világba kell elvinnünk; a hit világába. A világi éneknél más a helyzet, mert míg ott az értelem és gondolat sokkal inkább utat talál a mindennapi élet ezer szálaival a növendék leikéhez, addig itt nemcsak hangulatkeltésről van szó, hanem a vallásos élet egyegy darabjáról. Nehéz dolog és nagy utat kell megtenni addig, míg köznapi fogalmak útvesztőjéből eljut a növendék az Isten fogalmához. Dallam szempontjából is nagy különbség van a népdalok és a megrázó erejű, százados melódiájú zsoltárok között. A református zsoltárok markáns, puritán dallamvezetése, ősi egyházi hangnemei talán csak a legrégibb magyar dalok értékével, szépségével mérhetők össze. Nem hiába mondta Kálvin : ,,Igaz az, amit szent Ágoston mond : senki sem képes Istenhez méltóbb énekeket zengeni azoknál, amelyeket magától Istentől kapott. így bármerre keresnénk is, nem fogunk jobb és alkalmasabb énekeket találni, mint Dávid zsoltárai; ezeket a Szentlélek diktálta és szerzetté az Ő számára. És valóban, mikor ezeket énekeljük, biztosak vagyunk a felől, hogy maga Isten adja a szánkba a szavakat, mintha csak Ő maga énekelne bennünk az Ő dicsősége magasztalására.“ Tehát református iskolákban mindenekelőtt a zsoltárok, a Bibliának ez a „zengő szíve“ kell, hogy képezze a tanítási anyag középpontját. Ezek a zsoltárok nem változtak a rajtuk áthaladó századok alatt, méltó hát, hogy örök szépségüket elsősorban plántáljuk át növendékeink leikébe. A dallam szempontjából, hogy a fokozatos haladás pedagógiai elvének eleget tehessünk, figyelembe kell venni minden iskolatípusban, de különösen az alsófokú iskolákban — így az elemiben —• az ének hangterjedelmét, vájjon megfelelő-é az osztály átlag hangterjedelmének, és a dallam fölépítését, vájjon könnyen énekelhető-e, nincs-e benne nehezen énekelhető hangköz, hangugrás, egyházi hangnem, vagy moduláló dallam. Ha ezeket nem vesszük figyelembe, egyházi énektanításunk könnyen eredménytelenné válik. Miután nincsen olyan iskolatípus, ahol a szükségletnek megfelelő egyházi énekóra álina a tanár rendelkezésére, mivel az anyag közlése és esetleges begyakorlása leköti az egyházi énekre szánt időt, az alkalmazás máskorra marad el. Már pedig tulajdonképpen ez követeli meg az oktatónak valódi nevelői munkáját, tanítási művészetét és teljes személyes vallásos buzgóságát. Az a jó egyházi énekóra, hol a kapott élmény megmarad, s mint láncszem kapcsolódik a következő óra vagy nap hasonló láncszemeihez. Ézért hangsúlyoztam már eddig is többször, hogy a református énekóra élménye kell, hogy átfonja az iskola minden tárgyát, nevelői mozzanatát, egész szellemét.
