Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 10. szám - Vikár Sándor: Az iskolai egyházi énektanítás, mint a vallásos nevelés egyik eszköze
230 Vikár Sándor: Az iskolai eyyházi énektanítás, mint a vallásos nevelés eszköze. mellett époly fontos az egyházi ének tanítása. Ez utóbbi célja nem a gyönyörködtetés, hanem a lélek Istenhez emelése, a közös istentiszteleten részvételre való előkészítés, a hívek közösségébe vezető út egyengetése. A hívek közösségében való együttes buzgó ének által megsokszorozva fejezi ki a hívő lélek Isten iránti háláját, a keresztyén üdvtény feletti boldog örvendezését. Nagyon fontos tehát az egyházzenei nevelés minél alaposabb elkezdése már az elemi iskolában. Százszor fontosabb a felekezeti iskolákban, amelyeknek egyenesen jellegét adja meg, a felekezeti nevelés kívánalmát tartalommal tölti meg. Úgyis sok a jogos panasz drága pénzen és nagy anyagi áldozatok árán fönntartott felekezeti iskoláink ellen, hogy az azokban folyó nevelés miben sem különbözik akármelyik állami iskola nevelésétől. Pedig a református iskoláknak nagyon hazafias és nagyon vallásos ifjúságot kell nevelni, különben nem töltik be hivatásukat és így nem is lesz rájuk szükség. Miben lehet segítségére ezen elemi fokon az iskolai énektanítás az egyházzenei nevelésnek? Az iskolai énektanítás alapozza meg . a kisgyermekek éneklési készségét, annak alapelemeit, a helyes lélegzést, hangvételt, bizonyos éneklési gyakorlatot, rutint a hallásutáni éneklés elsajátítására, a hangjegyekről való éneklés alapelemeit stb. Mindezeknek a technikai elemeknek az elsajátítása után, az egyházi énektanítás már csak a kész eredményt szokta igénybevenni. Ezáltal biztosítani igyekszik a maga részére azt, hogy a tanítandó egyházi énekek a maguk teljes egységében és szépségében, a technikai részlet tanulások elengedhetetlen fáradtságától, esetleg unalmától mentesen, diadalmasan ragyogjanak föl a tanulók lelkében. Azt hiszem, ezt a módszeres eljárást követik a legtöbb helyen. Elgondolásában, sőt a gyakorlatban is helyes és célravezető. Mindazáltal protestáns, közelebbről református iskolákban még több kapcsolatot kellene találni az egyházi énekkel. Egy-egy új hang, ritmus, hangköz, vagy más módszeres egység szemléltetésére, begyakorlására a gyermekek által már ismert egyházi énekrészletet, motívumot is felhasználhatunk, ezzel közelebb visszük azokat a gyakorlati élethez, s nem lesznek az egyházi énekek kiszakítva az életből s valami egészen rajtuk kívül álló világba és gyakorlatba helyezve. Az elemi iskolák felsőbb osztályaiban elő van írva a többszólamú ének. Protestáns iskolákban elsőrendűen fontos, hogy a karéneklésben rejlő nagy művészi és nevelői tényezőket is elsősorban felekezeti jellegüknek megfelelően az egyházi zene szolgálatába állítsák. Sajnos, e téren is súlyos mulasztást követünk el. Iskolai énekkaraink szívesebben énekelnek olyan világi darabokat, melyekért hálás taps jár, de meg nincs, vagy nagyon kevés az erre megfelelően feldolgozott, vagy komponált egyházi énekkari irodalmunk. Ne feledjük el, elsősorban most elemi iskolákról van szó, de a felsőbb tagozatokban sem rózsás a helyzet e tekintetben. Itt tehát protestáns zeneszerzőinkre hálás és elsősorban fontos feladat vár. Katolikus testvéreink e téren is sokkal
