Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 10. szám - Vikár Sándor: Az iskolai egyházi énektanítás, mint a vallásos nevelés egyik eszköze
228 Vikdr Sándor: Az iskolai egyházi énektanítás, mint a vallásos nevelés eszköze: megnyitja a lélek kapuit, felemel és megaláz, olyan tolmáccsá válik az ember számára a zengő ének, a musica sacra, mellyel a szív és a lélek legrejtettebb érzéseit is feltárhatjuk Istenünk előtt, olyan nyelv, amellyel szavakkal ki nem fejezhetőt is el tudunk mondani, ki tudunk fejezni. Hogy vélekednek a zenéről a reformátorok? íme ezeket mondja Luther : „A zene Istennek egyik legkedvesebb és legdicsőségesebb ajándéka, melynek a Sátán elkeseredett ellensége. A zene eltávolítja szívünk fájó szomorúságát és megtöri bűnös gondolataink hatalmát. A zene a fegyelem egyik gyöngéd és kedves fajtája : megnemesíti szenvedéseinket és megtisztítja értelmünket.“ „Avagy ezeket mondja Kálvin az 1534-i genfi zsoltárokhoz írt előszavában : „Valamennyi eszköz között, amely alkalmas arra, hogy az embert felüdítse és gyönyörködtesse, a zene az első és egyike a legfőbbeknek, s azt el is kell fogadnunk, mint Istennek erre a célra rendelt ajándékát. Ezért úg3r kell azt használnunk, hogy vissza ne éljünk vele, hogy be ne mocskoljuk, meg ne gyalázzuk, hogy kárhozatunkra ne váljék az, ami hasznunkra és üdvösségünkre rendeltetett.“ így a reformátorok. A művészet tehát széppé teszi az ember világát. A teremtett világ pedig sohasem nélkülözte a szépet. Mennyivel inkább méltó, hogy az ember ezt az isteni adományt is elsősorban Annak dicsőítésére és magasz - talására használja fel, Akitől kegyelemből kapta. A művészet nemcsak széppé, kellemessé, de tartalmasabbá is teszi életünket már akkor is, ha annak csak élvezői vagyunk. A művészet élvezésében rendkívüli élmények, meglátások, nagy emberi revelációk jelennek meg előttünk, amely kinyilatkozások fölfelé, a magasba mutatnak, az emberi szűkös, földhöz tapadó korlátok fölé. A művészi alkotás valóban minden tekintetben az emberen túlra, az ember fölé utal: talán legközelebbi rokonságot a teremtéssel mutat, ami azt jelenti, hogy az emberi lélek az örök szépségek végtelenjei felé szárnyal, jelenti tehát az alkotó művészben a lét sűrített formáját. A művészet mindnyájunkat kiemel az élet hétköznapjából s ünneppé varázsolja át számunkra a létet. Ezt teszi minden művészet, de talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy az ének, a zene, a muzsika az a művészet, amely a legtökéletesebb módon fejezi ki az örök szép megfoghatatlan lényegét. Meggondolandó és az előbb mondottakra döntő bizonyíték az, hogy talán soha és sehol sem volt olyan vallás ezen a földön, amely nélkülözni tudta volna a zenét. Az őskortól kezdve napjainkig az emberi képzelet nem tud és nem is fog tudni betelni a zenével. Az ókorban és újkorban, keleten és nyugaton a zene egyaránt az örökkévalóval, a végtelennel állt és áll kapcsolatban. De ha egyszer ilyen fontos szerepet tölt be életünkben a zene, akkor illő, hogy annak méltó helyet biztosítsunk a nevelés terén is. Hiszen hiányos és lelki szegény volna az a nevelési rendszer, amely megfosztaná az embereket a legdrágább isteni adományoknak, az ének-zenének művelési lehetőségétől, amely elrabolná az emberektől
