Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 9. szám - Dr. Sarkadi Nagy Sándor: A leventeképzés új rendje
Dr. Sarkadi Nagy Sándor: A leventeképzés iij rendje. 203 ifjúságot nevel a békebeli ország- és nemzetépítésre ; edzett és ezért a felépítésre váró országért és nemzetért harcolni is tudó küzdő ifjúságot nevel az esetleges háborúra. Ezzel a leventeintézmény tulajdonképpen átvette az iskolai nevelés célját ; a nevelés eszközei között pedig elsősorban felhasználja az annyi dicsőséget szerzett magyar cserkészet módszereit. Az előbbi tényből, vagyis az iskolai nevelés átvételéből következik, hogy az iskolánkívüli leventeképzésbe bevonja, és ahol lehet, az élre állítja a keresztyén egyházak lelkészeit, az iskolai leventeképzést pedig teljesen átadja a középiskolák igazgatói vagy annak valamelyik megbízott tanára kezébe. Az utóbbiból, vagyis a cserkészpélda követéséből pedig következik, hogy az leventekötelesek soraiból válogat és képez ki ifjúsági vezetőket, hogy ők legyenek példaadói és irányítói a velük egykorú leventéknek, ezáltal az ifjúságot öntevékenységre neveli. Mindezeknek végrehajtása érdekében rendezték a nyári hónapokban az ifjúvezetői táborokat. Ezt megelőzőleg pedig a tavaszi hónapokban külön a protestáns és külön a katolikus lelkészi kar önként jelentkező tagjai részére a leventeparancsnoki tanfolyamokat; a középiskolák igazgatói, illetőleg megbízottaik pedig a nyáron több turnusban négynapos tanfolyamon vettek részt az általános tájékozódás és irányítás céljából. Talán nem járok messze az igazságtól, amikor azt mondom, hogy nem sok bizakodással mentünk erre a tanfolyamra. Hisz az ilyen tanfolyamok, tisztelet a kivételnek, vagy nagyon elméletiek szoktak lenni, vagy pedig ha gyakorlatiak akarnak is lenni, akkor is inkább a nagyvárosok viszonyaiból indulnak ki, amiknek tanulságai vidéki viszonylatban kevéssé állják meg helyüket. Annál kellemesebb volt a meglepetésünk, hogy itt többet kaptunk, mint amit vártunk és sajnáltuk, hogy ily rövid időre szabott volt a tanfolyam. A négy-, jobban mondva háromnapos előadások alatt a magyar ifjúság nevelésének annyi elméleti kérdése vetődött fel a gyakorlati élet tükrében, és annyi gyakorlati kérdés emelkedett fel az elmélet magasságába, hogy ez nekünk, hivatásos nevelőknek is eszmekeltő és jó gondolatébresztő volt. Ezek az előadások az iskolai nevelést beágyazták az egységes honvédelmi nevelésbe. Mindenik értékes volt, de külön élmény volt számunkra az a lelkesség és odaadás, ami a leventeképzést irányító és itt előadó tiszteket átfűtötte. Láttuk, hogy nemcsak szakemberek a kérdésekben, hanem hittel vallott feladatul és élethivatásul végzik nemzetépítő munkájukat. Az ő lelkesedésük átjárta a hallgatóságot is, és ezért minden előadás után élénk eszmecsere fejlődött ki a hallgatók között, vagy a hallgatók és előadók között. Mindnyájan boldogan állapítottuk meg, hogy tényleges tisztikarunk nemcsak szaktudásban, hanem nemzetépítő hivatástudatban is az első helyen áll. De éppen az itt tapasztaltak köteleznek is bennünket. Kötelez
