Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 9. szám - Dr. Losonczi Zoltán: Melich János
Dr. Losonczl Zoltán : Mel ich János. 195 szavak“ (54). Igen tontos e körbe tartozó értekezése a „Keresztneveinkről“ (Magyar Nyelv 1914, 97 s kk.), amelyekben főkép a régi nyelvünkben divatos becéző képzésmódokat állítja össze. Részben szófejtő kutatásai, részben már szintén kezdettől fogva folytatott nyelvemléktani vizsgálatai alapján azonban egyre jobben kialakul előtte a magyar hangtörténet, de számos alaktani kérdés is tisztázódik. Munkásságának e korszakára a szófejtés mellett így a hang- és alaktörténet erős szerepe is jellemző. E körbe tartozik már a Magyar Nyelvőr 1903. évfolyamában megjelent „Tilutoa, mundoa“ c. cikke, a Nyelvtud. Közleményekben kiadott több nagyobb tanulmánya, továbbá a Magyar Nyelvben közölt e valóban klasszikus értekezései : „A tővégi magánhangzókról“ (1910), „Alaktani magyarázatok“ (1911), „Adalékok a történeti magyar nyelvtanhoz“ (1917), „A magyar tárgyas igeragozás“ (1915). A legutóbbi kiváló eredménnyel mutatja be, miképpen lehet a nyelvtörténet és a nyelvhasonlítás segítségével meg nem maradt nyelvi tényekre is következtetni, hangtörténeti kutatásai pedig ahhoz a tételhez vezetik, hogy régi emlékeinkben „nagyjában mindent úgy kell olvasni, ahogy irva van“ (Magyar Nyelv 1917, 48). A nyelvtörténet és a régi nyelv iránti érdeklődésének érdekes bizonyítékai a világháború előtti időszakból a „Révai Miklós nyelvtudománya“ c. könyve is (Bp„ 1908), amelyben e nagy nyelvészünk általános jelentőségét is mélyrehatóan ismerteti, továbbá megemlékezése Szamota Istvánról (Magyar Nyelv 1911). A Szamota gyűjtésén alapuló Magyar Oklevél Szótár sok ezernyi adatán szinte érzi „azt a kisugárzó meleg szeretetet, mellyel Szamota az adatokat gyűjtötte“, véli „hallani szívének sokszor elfojtott, majd ki-kitörő örömdobbanását, amelyet egy-egy becsesebb adat felkutatásán érzett“ (Magyar Nyelv 1911, 30). Melich János tanulmányait olvasva szintén érezhetjük tudományának azt a mélységes szeretetét, amely valóban csak az igazi tudós sajátsága. A nyelvemlékek adatait Szamotáéhoz hasonló éles szemmel figyelte ő is, s egyebek mellett éppen ez időtájt (1912) adta ki „A két legrégibb magyar nyomtatvány“-t s Calepinus latin-magyar szótárát 1585-ből. Még ezek előtt látott napvilágot „A magyar szótárirodalom“ c. kiváló filológiai módszerrel megírt munkája (Nyelvtud. Közlemények 1905, 127 s kk.), valamint két szójegyzék-kiadása. 1914-ben megjelent a Magyar Etymologiai Szótárnak első füzete is, amelyet Gombocz Zoltánnal együtt szerkesztett. Egy világviszonylatban is hatalmas mű indult ezzel meg. A két nyelvtudós a magyarral érintkező nyelvek legalaposabb ismeretével s a magyar szófejtés egész addigi anyagának szigorú kritikai alapon való felhasználásával fogott hozzá a nagy munkához, melynek folytatólagos füzetei a világháború miatt csupán nagyobb időközökben jelenhettek meg. E mű, amelyet Gombocz Zoltán halála óta Melich János egymaga ír tovább, teljes elkészültével örök büszkesége lesz a magyar tudománynak. De Melich nemcsak nyomtatásban megjelent munkái útján hatott nyelvtudományunk fejlődésére már a világháború előtti s alatti időben is. Mint egyetemi magán-, majd c. ny. rk. tanár érdekesen felépített s mindig számos új tudományos eredményt felmutató előadásaival is sok hallgatót hódított meg a magyar nyelvészetnek. Doktori értekezés ügyében is sűrűn fordultak hozzá, s ő az ajánlott tételeket úgy válogatta meg, hogy azokból az ő vezetése alapján lassanként felépülhetett volna a magyar történeti hang- és alaktan. E széleskörű munkásságba viharként vágott bele a világháború szomorú vége s a nyomában járó súlyos idő. A folyóiratok terjedelme erősen megapadt s a sötét gond sokak kezéből kiütötte a tollat. Az olyan erőshitű férfiú azonban, mint Melich János, nem csüggedt el. A Magyar Nyelvtudományi Társaságban az 1919. évről szóló titkári jelentését azzal zárja, „hogy a Magyar Nyelv szerkesztősége a magyar nemzeti műveltség egységének fenntartásáért vívandó harcban mindenkor a legelsősorban fog küzdeni“ (Magyar Nyelv 1920, 100). 1920. évi titkári jelentésében pedig e valóságos látnoki gondolatot juttatja kifejezésre : „Lelki szemeim előtt úgv tűnik fel, hogy a jövő a mi földrészünkön, Európában a nemzeti államoké“ (Magyar Nyelv 1920, 142). A haza sorsának e mély átérzése azonban tudományos munkásságának í
