Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 9. szám - Dr. Losonczi Zoltán: Melich János
Dr. Losonczi Zoltán : Melich János. 193 Melich János. (Születésének hetvenedik évfordulójára.) 1942 szeptember 16-án ünnepli Melich János, a nagynevű nyelvtudós és Evangélikus Tanáregyesületünk tiszteleti tagja születésének hetvenedik évfordulóját. Ezt az alkalmat óhajtjuk megragadni, hogy pályáját nagy vonásokban magunk elé idézzük, protestáns-magyar kultúránk e kiválóságával szemben pedig tiszteletünket és hálánkat juttassuk kifejezésre. Evangélikus hagyományok közt nevelkedett. A szarvasi szülői házban mély vallásosság és munkaszeretet vette körül. A szarvasi gimnáziumban és a késmárki líceumban töltött évek is igazi bithűségre nevelték. Hiszen Tessedik szarvasi akácfái s a késmárki fatemplom egyaránt egyháza múltjának képeit varázsolták elé. Thököly Imre ősi vára s az izzó magyarságú, bár nyelvünket részben nem is jól beszélő öreg professzorok érdekes alakjai a meg nem alkuvó hazafiság érzését szilárdítotlák meg benne. Bizonyos, hogy a tudomány szeretete is ezekben a régi protestáns intézetekben lett sajátjává. Tanulmányait mindenkor kitűnő eredménnyel folytatta, a késmárki magyar önképzőkörben pedig nevezetes szerepet töltött be (1. Palcsó, A késmárki líceum tört. 336). Így már megalapozott készültséggel került a kolozsvári egyetemre. Hogy tudományos érdeklődése itt határozott irányt nyert, abban saját hálás szívvel megírt nyilatkozatai (1. Magyar Nyelv 1927, 3—6. sz. I—XVIII, 1937, 129—135) szerint nagy része volt az egyetem akkori fiatal nyelvészeti tanárának, Szinnyei Józsefnek. A nyelvtörténet és nyelvhasonlítás alapvető kérdéseivel, módszerével, valamint a lélektani magyarázó elv alkalmazásával főkép Szinnyei útján ismerkedett meg. A magyar nyelvtudomány e nagy vezéralakjához későbhaPesten is az igaz hála szálai fűzték, s ez vehető észre még oly tanulmányában is, amelyben egykori „kedvestanárá“val s „atyai jóbarát“-jával vitát folytat (1. Magyar Nyelv 1937, 65). Egyetemi tanulmányai befejeztével féléven keresztül a dévai áll. főreáliskola tanára volt, ezután két éven át a bécsi Theresianumban munkálkodott, 1896 októberétől 1897 februárjáig pedig a budapesti evang. gimnáziumban működött helyettes tanárként. Ekkor egyházi tanügyünk nagy kárára elhagyta a középiskolai tanári pályát s a Magyar Nemzeti Múzeum tisztviselője lett. Már egyetemi hallgató korában megindult tudományos munkássága évről-évre nagyobb arányokat vett fel. Egyre szorgalmasabban dolgozott a
