Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 7. szám - Dr. Hittrich Ödön: Gimnáziumunk mai állapota
156 Dr. Hittrich Ödön: Gimnáziumunk mai állapota. Az új tanterv szerint a latin nyelvnek van legnagyobb óraszáma : a nyolc osztályban 34. A természettan-mennyiségtannak összesen 37, testnevelésnek pedig 31. Azonban a mai valóságos állapot egészen más helyzetképet mutat. Ma a tornaórák száma minden osztályban heti 3 óra, 24 ; leventefoglalkozás III—IV. osztályban heti 2 óra, 4 óra ; leventefoglalkozás V—VIII. osztályban heti 3 óra, 12 óra ; ez összesen 40 óra. De ehhez hozzájárul a mindennapi 20 perces csuklógyakorlat, ami minden osztályban 30 perccel számítva heti 3, összesen 24 óra, tehát a testnevelési heti órák végső összege 64. Hol marad ettől a latin nyelv a maga 34 órájával? A kérdés most már az, hogy honnan veszi a gimnázium e nagy óraszaporodást. A felelet igen egyszerű. Egyrészt az egyes tárgyaktól, másrészt a tanulóktól, azoknak szabad idejéből. A tárgyaktól úgy veszi el, hogy a tanítási időt megrövidíti; az órák tartama az első öt órában 45, a hatodik órában 40 perc. Ennek következménye, hogy az I—III. osztályban hetenként háromszor van 6 órájuk a tanulóknak, a IV—V. osztályban hetenként négyszer 6 órájuk, a VI—VIII. osztályban hetenként kétszer 6 órájuk, egyszer pedig 7 órájuk. Hogy ez mit jelent, azt csak az a szülő tudja, aki látja gyermekét hazajönni az iskolából hat óra után kifáradva és étvágy nélkül. Vájjon van-e valaki a legmagasabb őrtoronyban, aki észreveszi ezeket a bajokat és intézkedik, hogy megszüntesse a nehézségeket, hiszen a nemzet jövőjéről, virágáról, az ifjúságról van szó? Hinnünk és bíznunk kell abban, hogy a legmagasabb őrszem meglátja a bajokat, és gondoskodni fog azok orvoslásáról. Elsősorban az fontolandó meg, hogy mikor a testnevelés annyi többlet-órához jutott, a megrövidített idő alatt hogyan lehet elvégezni az előírt tananyagot. Sok dolgot kellene alaposan előkészíteni; meg kellene állapítani, hogy az illető tárgyból mi a feltétlenül elvégzendő, mit lehetne elhagyni, mennyivel lehetne a tankönyveket megrövidíteni, hogyan lehetne a tanuló otthoni teendőit megkönnyíteni és eredményesebbé tenni. Két probléma merül fel ezután. Az első a testnevelési órák mai száma és módja, a másik a túlterhelés orvoslása. Az első kérdésre határozott igennel válaszolunk. A leventeintézményben mintha a honfoglalási magyar ifjúság feltámadását látnánk. A nemzeti öntudatra, bátorságra és bajtársiasságra való nevelésben mintha a Zrínyiek lelke szólalna meg a négyszázéves habsburgi áfium után. A mai idők legjobban bizonyítják, hogy a nemzet jövőjének az ifjúság ilyen irányú nevelése a legbiztosabb alapja, ezért ragaszkodnunk kell a leventenevelés további felvirágoztatásához. A második kérdésre is felelnünk kell, s ez nem lehet más, mint a tanulók helyzetének könnyítése. A tanulók és tárgyak idejét nem szabad megrövidítenünk. Ilyen helyzetben mást nem ajánlhatunk, mint a tárgyak értékelését a tanulók további tanulmányai szempontjából. A latin nyelvről Beöthy Zsolt megállapította, hogy ez nemzeti tárgy, ezért megkapta a legnagyobb óraszámot, a 34-et. Erre minden művelt magyar embernek egyformán szüksége van úgy, mint a nemzeti tárgyakra. A görög nyelv nagyban gyarapítja az általános műveltséget, tulajdonképpen a teológusoknak és nyelvész-történet tanároknak van rá szükségük. A fizika és mennyiségtan, kémia alapos, korszerű tudására a leendő mérnököknek van szüksége. Önmagától tárul elénk a jövő megoldás általános lehetősége, ami
