Protestáns Tanügyi Szemle, 1942

1942 / 7. szám - Vitéz Dr. Bessenyei Lajos: Diákkaptár

Vitéz Dr. Bessenyei Lajos: Diákkaptár.

147

meglepő és egyben megható is. Bárdossy László ny. miniszterelnök e beszámoló után cikket írt ,,A beszámoló margójára“ címen, amiből idézem a következő sorokat: ,,Amíg az ember ezt a beszámolót olvassa, mintha méhdongással telnék meg a levegő. Méhdongással, mézillattal. Nagyapáink a kertjük végén álló méhesbe jártak szunyókálni és álmodozni a jövőről. Ez a diákkaptár-munka maga a jövő. A készülő, a bontakozó holnap. Játék és élet fonódik össze benne. Bár minden élet ilyen játékos lehetne, bár minden játék ilyen termékeny, ilyen gyümölcsöző volna!“ (Diákkaptár, II. évf. 9. sz.)

Aligha lehetne a diákkaptár működését és jelentőségét ennél világosabban, találóbban és igazabban jellemezni. Arra kérem tanártársaimat, szenteljenek egy kis időt e füzetnek és olvassák el azt figyelmesen. Nem hiszem, hogy legyen pedagógus, aki az elolvasás után feltétlen hívéül oda ne szegődnék a diákkaptárhoz. Meg kell ismerni előbb ezt az intézményt, azután véleményt alkotni felőle. És pedig egy ilyen beszámoló adathalmazából nézzen bele bárki ebbe a zsongó kasba, melybe vidám és mégis komoly, játszó, de azért dolgozó diáksereg hordja össze fiatal agyának ötleteiből és két keze munkájával a sok-sok fillérnyi értéket, hogy abból halmozódjanak fel és kerekedjenek ki a tízezrek, a százezrek és év végére a millió.

És a diákkaptárnál ez a pénz, ez az üzleti haszon csak mellékcél, mert a diákkaptár — és ezt igen erősen ki akarom hangsúlyozni —, legelsőrenden nevelési mozgalom. Mégpedig a legmodernebb nyomon halad előre : a munkáltató-iskola öntevékenységi alapelvén nyugszik ez az egész intézmény. Ha valamilyen ifjúsági munkában tényleges tényező a gyermek, s önállóan kezdeményez és saját erejéből hajtja végre kigondolásait, terveit, úgy a diákkaptáros szervezetben ez százszázalékig megvan. Akár egyéni, akár csoportos működésről van szó, akár bérmunkát, akár gyűjtést vagy termelést végezzen a gyermek, vagy csináljanak összefogva a fiúk és leányok, az önmagára vagy önmagukra utaltság teljes mértékben érvényesül. Ebben van az egész diákkaptároskodásnak a maga hatalmas és vitathatatlan értéke. Azt az öntevékenységet, amit a tantermekben az órák alatt komoly és sokszor nehéz szellemi erőfeszítéssel igyekszünk lassan-lassan a növendékekben kifejleszteni, azt a diákkaptár, amint Bárdossy László írja, „játékos élet“ közben szinte észrevétlenül, ösztönszerűen bontakoztatja ki a gyermekek egyéniségéből. Itt csakugyan „miscetur utile dulci“.

De ezen nevelésnek aztán igen-igen fontos eredményei vannak és lesznek. Az az ifjúság, mely a diákkaptár munkán nő fel, a magyar jövendőben az egész gyakorlati és gazdasági életet könnyedén, céltudatosan, szakszerűleg fogja betölteni és annak minden őrhelyét ellátni. A magunk erejéből, magyar fajtánk emberségéből és kiváló rátermettségével fogják fiaink és leányaink mindazt a munkakört elvégezni, ahol most idegen élősdiek szívják nemzetünk vérét. Az a gazdasági kiképzés, melyet néhány évvel ezelőtt a legelső magyar ember, Kormányzó Urunk, szolnoki beszédében mint főcélt jelölt meg ifjú-